Mindent megtartottak a korábbi évszázadok latin nyelvű, kolostori költészetéből, leginkább a szerelmet, csak éppen Isten szerelmét áttranszponálták a Nőre.
A rímet egy barbár kor találmánynak nevezi, és ez jogos, mert az akusztikai játékot a törzsi világ művészetéből szívta magába a középkor, de mégsem jogos, mert a középkori Európa művészete már egyáltalán nem barbár.
A diktátor félelmének mély és végső oka éppen az, ami a korlátlan hatalom megszerzésébe hajszolja bele őt: a traumatizált és szeretethiányos gyerekkor borzalma és belső bizonytalansága. Erős vezér nincs.
Babits korában az olvasók úgy ismerték Elveszett Paradicsomot, ahogy mi a kortárs mítoszainkat ismerjük (Szupermen, Pókember, Batman, Harry Potter), tehát nagyon.
A vesztesé a menekülés szabadsága: harmatos mezőkön vágtat a tágas horizont felé, vagy zöldellő erdőkben bujkál illatos virágok között. Valamit valamiért.