De hátha Milton nem jól tudja, hogy ő maga mit akar – hiszen ez a puritanizmus kora, ahol az elfojtott érzékiség kiszámíthatatlanná gerjeszti a tudattalanunkat.
Ezt mondja: az adott lehetőségekből hozzuk ki a lehető legjobbat. Ne kívülre nézegessünk, ne másokat okoljunk, ne a múlton merengjünk, ne készüljünk háborúra.
Keressen a mai közéletben a túlvilági országgyűlés karaktereinek megfeleltethető magyar vagy külföldi politikust, médiaszemélyiséget stb. – tehát egy-egy közismert embert, akiknek jellemére ráillenek az egyes felszólalók programjai.
Az ördögök és más pokoli lények az eposz kitüntetetten perverz karakterei; így természetes, hogy ők maguk is áldozatául esnek a hozzájuk méltó terrornak.
A fájdalmuk és gyűlöletük hordozásához nem elég saját személyiségük, abban keresnek enyhülést, ha a belső harcukat kiterjesztik a közösségükre, az országukra, más országokra úgy, hogy a végén ők maguk is belepusztuljanak.
Intrika, megtévesztés, csaták tömegjelenetei, grandiózus szónoklatok és intim szerelmi énekek, eszmék harca és érzelmek viharai, a Mennyek hivatali és katonai hierarchiája és a Pokol államszervezete.
Éva szándékosan hagyja magát megvezetni – és a valódi lázadás nem a hiúsága, hanem az első történet meghallgatása, és ezzel a belevetődés a történelembe.