A diktátor félelmének mély és végső oka éppen az, ami a korlátlan hatalom megszerzésébe hajszolja bele őt: a traumatizált és szeretethiányos gyerekkor borzalma és belső bizonytalansága. Erős vezér nincs.
A vesztesé a menekülés szabadsága: harmatos mezőkön vágtat a tágas horizont felé, vagy zöldellő erdőkben bujkál illatos virágok között. Valamit valamiért.
Kínos helyzet. Itt nem hivatkozhatunk Milton humorára vagy iróniájára – mert itt nem ironizál –, tehát mi sem engedhetjük meg az obszcén asszociációkat.
Milton Sátánja hímnemű. A Bűn allegorikus nőalakja az apjának nevezi őt (1,727), és kiderül, hogy még a Halálnak is ő az apja; azonban az Ördög nagyobb léptékű, kozmikus nemi erőszakra is képes.
A Paradicsomban nincs idő, tehát nem működik az ok-okozatiság. Még. Így nem csoda, ha az emberek fellázadtak. Mi mást várhatunk, ha lázadás csak a lázadás utáni eszünkkel elkerülhető.
"Éva szerelmi vallomása és az első emberpár esti imája olyan lírai betétek, amelyek akár önállóan is megállják a helyüket – ezt jelzi a fordító döntése is, amikor a rím segítségével szinte észrevétlenül kiemeli őket az eposzi elbeszélésből."
Mi lesz ebből? Megeszi-e az arkangyal a földi kaját? Vagy mosolyogva megsimogatja Ádám buksiját, és elmagyarázza neki, hogy kisfiam, a mi testünk nem hadronokból, nehézrészecskékből áll, hanem...