Milton írt egy jegyzetet az Elveszett Paradicsomhoz The Verse címmel. Ebben hitet tesz a rímtelenség mellett – persze virtuóz módon értett a rímes verseléshez, ez kiderül más költeményeiből. A rímet egy barbár kor találmányának nevezi, és ez jogos, mert az akusztikai játékot a törzsi világ művészetéből szívta magába a középkor, de mégsem jogos, mert a középkori Európa művészete már egyáltalán nem barbár. Mindenesetre Milton az antik hősi ének szabadságát véli visszaszerezni az eposza rímtelen blank verse soraival, de hát az Elveszett Paradicsomban ettől még hemzsegnek a ravaszul és elegánsan elrejtett rímes és belső rímes sorok. A mester működése túlmutat a deklarációin; érzi, hogy az akusztikai játékok összművészetien ölelkeznek a nyelvi szerkezetekkel. Ezt látva érzi magát feljogosítva a fordító (én), hogy egyes szakaszokat rímes sorokkal fordítson.

Hol lehetséges ez? Hol jogos? Ott, ahol a rím funkciót kap, tehát szervesül a nyelvi jelek működésével. Ahol az adott szakaszt a hangja, stílusa vagy a kontextus elkülöníti a környezetétől. Ahol olyan érzésünk van, hogy a mesélő megáll, és időt ad a hősöknek, hogy elénekeljenek egy betétdalt, előadjanak egy revűszámot.

Ilyen hely Éva szerelmi vallomása (4, 639-656), az emberpár esti imája (4, 724-735) és a Sátán búcsúja a Mennytől (1, 249-263). Kifinomult érvelés, bonyolult retorika, árnyalt érzelmek – ehhez valóban nem elég a barbár kor juxta rímelése, mert a párrímek egyszerűsége egyszerű beszéddel működik jól, ezért ezeket a betéteket a trubadúrokra jellemző kombinatorikus rímsorozatokkal oldottam meg. Viszont most egy olyan hely következik, ahol nagyon is helyénvalóak a primitív soroló rímek, az akombinatorikus juxta rend: durva viccelődés következik.

Lucifer és a vazallus angyalai fellázadtak, a Menny vidékei harctérré változtak; az első nap csatáját Michael arkangyal seregei megnyerték, de a rákövetkező éjszakán a lázadók ként, salétromot, szenet és vasércet bányásztak a Menny talajából, feltalálták a kohászatot és a vegyipart, ágyúkat öntöttek és lőport kevertek, és a másnapi csatában letarolták az Istenhez hű légiókat. Az angyalok persze nem haltak meg a sortűztől, de a haditechnikai újítás meglepte és összezavarta őket, Lucifer és alvezérei pedig már biztosnak érezték a győzelmüket. Ekkor a Sátán így beszélt a csapataihoz:

O Friends, why come not on these Victors proud?        6, 609
Ere while they fierce were coming, and when wee,          610
To entertain them fair with open Front                               611
And Brest, (what could we more?) propounded terms      612

Of composition, strait they chang'd thir minds,                  613
Flew off, 

Barátaim, ó, miért nem nyomul                     6, 609

a büszke győztes, mikor oly vadul                    610

vonult felénk, és mi kitárva keblünk,                  611

tiszta szívvel, nyíltan elébe mentünk;                  611

benyújtottuk (tehettünk volna jobbat?)                  612

a tűzszüneti kompozíciónkat,                                 613

de erre meggondolták magukat,                             613

s elszaladtak egy pillanat alatt, (…)                         614

A propound indítványozást, előterjesztést jelent, de a szó gyöke a pound ütés, odacsapás. A composition pedig kompozíció, tehát írásbeli javaslattétel, másrészt lőporkeverék is lehet – tehát Lucifer szónoklata kifinomultan kétértelmű, másrészt alantasak a motívumai.

Az Ördög így folytatja:

                              and into strange vagaries fell,       614
As they would dance, yet for a dance they seemd      615
Somwhat extravagant and wilde, perhaps                  616
For joy of offerd peace: but I suppose                       617
If our proposals once again were heard                    618
We should compel them to a quick result.               619

(…) és elképesztő figurákba kezdtek,        614

mintha táncolnának, de táncnak „eztet”*    615    *Szabad eztet?

nem nézném; extravagáns és nagyon vad,   616

talán túlságosan örülnek annak,                   617

hogy békét kínáltunk, de gondolom,             617

ha újból hallják a javaslatunkat,                   618

attól gyors elhatározásra jutnak.                 619

Ezután Beliál veszi át a szót:

To whom thus Belial in like gamesom mood,           620
Leader, the terms we sent were terms of weight,       621
Of hard contents, and full of force urg'd home,         622
Such as we might perceive amus'd them all,             623
And stumbl'd many, who receives them right,          624
Had need from head to foot well understand;            625
Not understood, this gift they have besides,               626
They shew us when our foes walk not upright.           627

Nyegle viccekkel felelt Beliál:                     620

Főnök, súlyos, kemény volt az ajánlat,      621

ütős, és úgy vettük észre, találtak             622

benne egynémely szórakoztatót,              623

és ettől mindegyikük tántorog.                 624

És aki felfogja ezt igazán,                        624

jól teszi, ha rendesen beleáll,                  625

de még ha nem is érti meg simán,           626

a javaslat akkor is megmutatja,               626

ha az ellenségnek görbe az útja.            627

A juxta rímek egyenessége felesel az árnyaltsággal, és inkább az otrombasággal szövetkezik. A rímtelen eposz egyes szakaszainak megrímelése némileg szemtelenség – ám a mű nem szent: mindent szabad, ami a szöveg árnyalatainak érzékelésében segít.

A képek csak illusztrációk; nem a valódi túlvilági csata seregeiről készültek (a szerző felvételei saját hadseregéről).

Péti Miklós tanulmánya az Elveszett Paradicsom rímeléséről.

Az egész blog koncepciója itt olvasható.

                                      Horváth Viktor