(Az előző cikk folytatása.)
A hatodik énekben a démoni sereg beveti az angyalok ellen Milton korának csúcstechnológiáját: a tüzérséget.
Az Istenhez hű kormányerőket meglepi a sortűz, zavarodottan hátrálnak, erre Lucifer durva vicceket süt el a rovásukra. Tudjuk, hogy az Ördög kiváló stiliszta és művelt rétor, ez a beszéde is finoman kétértelmű, ám ezzel a viccelődéssel odalesz eddigi tragikus heroizmusa, alantas helyzetbe hozza magát, és a stílusára is árnyékot vet a lelki züllöttség. Ezt a magyar fordítás a párrímek kezdetlegességével adja vissza – illetve egy helyen megragadja az alkalmat, és a sort az eztet szóval zárja. Az eztet létező szavunk, ám kétszer teszi ki ugyanazt a toldalékot (ragkettőzés), ez pedig durva nyelvhelyességi hiba, de minimum olyan vidékiesség, ami nem jellemző a kiművelten szónokló Sátánra.
Kockázatos fordítói megoldás. Ilyet Lucifer csak úgy mondhat, ha maga is tisztában van a hibával, és jelzi, hogy készakarva csinálta, tehát tisztában van saját bárdolatlanságával. Péti Miklós javaslata volt erre az idézőjel.
A diákoknak azt szoktam mondani, hogy kerüljék az idézőjelet – hacsak nem valóban idéznek –; ha távolságtartást, iróniát akarnak jelezni, akkor pedig használjanak dőlt betűket. Az idézőjel tolakodó, túlságosan hangosan, túl széles gesztussal akarja mutogatni, hogy a szerző tisztában van vele, hogy az adott kifejezést egy másik stílusrétegből emelte át. Ilyenkor arra gondolunk, hogy a szerző gyenge stiliszta, gyakorlatlan vagy műveletlen. Alább viszont extrém helyzetet látunk – itt talán jogos az idézőjel extremitása.
Tehát a Sátán élcelődik az ágyúlövedékektől letarolt angyali légiókon:
O Friends, why come not on these Victors proud? 6, 609
Ere while they fierce were coming, and when wee, 610
To entertain them fair with open Front 611
And Brest, (what could we more?) propounded terms 612
Of composition, strait they chang'd thir minds, 613
Flew off, and into strange vagaries fell, 614
As they would dance, yet for a dance they seemd 615
Somwhat extravagant and wilde, perhaps 616
For joy of offerd peace: but I suppose 617
If our proposals once again were heard 618
We should compel them to a quick result. 619
Barátaim, ó, miért nem nyomul 6, 609
a büszke győztes, mikor oly vadul 610
vonult felénk, és mi kitárva keblünk, 611
tiszta szívvel, nyíltan elébe mentünk; 611
benyújtottuk (tehettünk volna jobbat?) 612
a tűzszüneti kompozíciónkat, 613
de erre meggondolták magukat, 613
elszaladtak egy pillanat alatt, 614
és elképesztő figurákba kezdtek, 614
mintha táncolnának, de táncnak „eztet” 615
nem nézném; extravagáns és nagyon vad, 616
talán túlságosan örülnek annak, 617
hogy békét kínáltunk, de gondolom, 617
ha újból hallják a javaslatunkat, 618
attól gyors elhatározásra jutnak. 619
Nézzük:
A fordító (én) nem akar lemondani a szép rímpárról és a kifejező stíluseszközről, csakhogy ez a szó méltatlan az Elveszett Paradicsom és Milton dikciójához, a fordító ízléséhez, sőt Milton narrátora sem beszél így, és Rafael arkangyal sem, akit a narrátor beszéltet, hogy ezt az egész történetet Ádámnak elmesélje. Ezt a szót tehát rákenjük az Ördögre, és nem csak a szót, hanem annak a jelzését is, hogy a szót a beszélő nem vállalja – tehát az idézőjel használatát is –, illetve rá sem kell kennünk, mert csak ő jöhet szóba. Milton nem használt ilyen szót, így nincs szüksége a távolságtartásra, Milton narrátora ugyanígy, Rafael arkangyal kimondta a szót (immár magyarul), de az idézőjel így nem látszott. Marad Sátán, hiszen itt ő beszél. Leírni ő sem tudta a csata közepén, tehát nyilván hangsúllyal, intonációval jelezte, hogy ezt idézőjelben mondta.
Tanulság: aki készakarva rongálja a nyelvet, az a helyzetét még a szándékosság otromba jelzésével is kénytelen súlyosbítani. A lejtőn nincs megállás.
Lásd még: Nádasdy Ádám írását.
A képek csak illusztrációk; nem a valódi túlvilági csata seregeiről készültek (a szerző felvételei saját hadseregéről).
A négyzetes kép a cikk elején és a Facebookon Ruprech Judit felvétele.
Az egész blog koncepciója itt olvasható.
Horváth Viktor