Yuval Harari Sapiens című könyvében a Paradicsom az őskőkor, a paleolit kétmillió évének a jelképe. Azé a koré, amelyben az ember nem tett erőszakot a természeten sem növénytermesztéssel, sem állattartással, sem iparral, hanem ment az éppen beérő gyümölcsök, magvak, gyökerek, gombák vagy méz után, vadászott, vagy begyűjtötte, amit a terület és az évszak kínált, oda vándorolt, ahol a következő terület és következő évszak éppen ott és akkor beérő termését megtalálta növényben, állatban, kovakőben, prémben vagy a mágikus eljárásaihoz szükséges festékben és drogokban. Ebben a paradicsomban nincs munka, csak a flóra és a fauna, a szelek, vizek, csillagállások minden rezdülését figyelő, és a közös mitológia meg a gyógyítás és varázslás teljességét ismerő végtelen nagy tudás, szakosodás nélkül, a közösség minden tagjánál. Halál sincs, hiszen nincs időélmény és történeti tudat – az ember a ciklikusan keringő évszakokkal elkeveredve, az ősök szellemeinek meséit valóságként tapasztalja meg.

Harari Sapiens című könyvének fedőlapja (részlet), forrás itt.

Ha feloldjuk a jelképet, akkor ezt, az Univerzum áradásának önkéntelen tiszteletét és követését talán nevezhetjük az Isten követésének, a kort az engedelmesség korának, az ártatlanság korának – a lázadás pedig lehet a civilizáció és a történelem kora.

A jelkép nagyjából Miltonnál is működik – a munkát kivéve. Mert Milton Paradicsomában Ádám és Éva dolgoznak.

A 4. énekben így tanítja ősatyánk a feleségét:

Man hath his daily work of body or mind         4, 618
Appointed, which declares his Dignitie,                 619
And the regard of Heav'n on all his waies;            620
While other Animals unactive range,                     621
And of thir doings God takes no account.             622

Az embernek naponta, megszabott                 4, 618

testi vagy szellemi munkája van,                          618

amely a méltóságát igazolja –                              619

s a Menny figyelmét összes útjain.                      620

Más élőlény munka nélkül barangol,                    621

s a tetteit nem tartja számon Isten.                     622

Milton protestáns Angliája kapitalista, ahol az emberi minőség feltétele a munka; aki itt henyél, az magára vessen. És nem elég a munka, a lejtőn nincs megállás: az ember a saját nyakába zúdítja a racionalizálás, a hatékonyság, a termelékenység, a specializálódás kultúrájának minden áldását és törését; kölcsönhatásban a technikai és lélektani kataklizmák öngerjesztő kalandjával.

A lázadás persze nem egyszeri aktus, hanem nemzedékek ezreinek élete a finom átmenetben – Milton nagyszerűségét jelzi, hogy miközben követi a mítoszt, ebben az ősi történetben is érezteti a finom átmenetet: a lázadás már jóval a tiltott gyümölcs leszakítása előtt elkezdődött; talán már a Teremtéssel elkezdődött.

Éva kijelenti, hogy a munka kellemes és örömteli, de azt is mondja, hogy nem bírnak vele ketten, mert amit nappal lenyesnek, visszanyírnak, felkaróznak, odakötöznek, az éjjel sokszorosan elburjánzik újra; mintha csak gúnyolódna rajtuk az áldottan tenyésző növényzet. Ezért ezt mondja a férjének, mikor az életük nagy fordulatára virradó reggelen munkába indulnak:

                                  (…) Thou therefore now advise              9, 212
Or hear what to my minde first thoughts present,                 213
Let us divide our labours, thou where choice                           214
Leads thee, or where most needs, whether to wind               215
The Woodbine round this Arbour, or direct                             216
The clasping Ivie where to climb, while I                                  217
In yonder Spring of Roses intermixt                                          218
With Myrtle, find what to redress till Noon.                           219

                                      (…) Tehát                       9, 212

adj tanácsot, vagy hallgasd meg, ami                      213

eszembe jutott: Osszuk el a munkánk!                   214

Te dolgozz a választásod szerint,                          214

vagy ott, ahol leginkább kell; akár                         215

tekerd a loncot erre a lugasra,                             216

a bogozódó repkényt igazítsd                             217

arra, amerre fut, míg én amott,                          217

a mirtusszal benőtt rózsaligetben                     218

meglátom, mit kell felkötözni délig.                  219

Optimalizálja a befektetés és eredmény arányát, a ráfordítás és a haszon arányát. Aztán a továbbiakban folytatódik a racionalizálás, odalesz munka szépsége; a munka ettől kezdve már nem az élet kiteljesedése, hanem a hatékonyság elvének való megfelelés közege.

For while so near each other thus all day                         220
Our taske we choose, what wonder if so near                 221
Looks intervene and smiles, or object new                       222
Casual discourse draw on, which intermits                       223
Our dayes work brought to little, though begun              224
Early, and th' hour of Supper comes unearn’d.                 225

Mert amíg egymáshoz ilyen közel                 220

választjuk meg napi feladatunkat,                 221

nem csoda, ha beúszik egy tekintet,             222

mosoly, esetleg társalgásra csábít                223

egy új tárgy; ezek megakasztanak,               223

és a nap munkája kevésre jut, bár                224

korán elkezdtük, és a vacsora                      224

órája érdemtelenül jön el.                             225

És a termelékenységért semmi sem drága. Ősanyánk már a manifeszt lázadás előtt javaslatot tesz a cserére: a szakosodás és hatékonyság elve miatt áldozzuk fel az emberi nexust: a mosolyokat, tekinteteket, a beszélgetést – mindazt, ami gátolja a mennyiségi elv kiteljesedését. A civilizáció azt iktatja ki, aminek a szolgálatára kitaláltuk.

És aznap el is jön a Sátán.

Négyzetes kép a cikk elején és a Facebookon: paleolit kori rajzok a Lascaux-i barlangból (i.e. 15.000 körül); forrás itt.

A versfordítások egyelőre munkaverziók.

A blog koncepciója itt olvasható.

                              Horváth Viktor