2022. 02. 19.
A félelem a változástól
Tartalom értékelése (5 vélemény alapján):
A félelem a változástól

Elnézést, most is az Ördög fog szerepelni – az első két ének ilyen –, de ő most csak az eszközünk egy társadalomtudományi, pszichológiai észrevételhez. Az egyeduralkodók félelméről lesz szó.

A Sátán külsejének leírásához a narrátor kozmikus hasonlatot nyit az 594. sorban: úgy homályosult el a bukott arkangyal fénye, ahogy napkeltekor borotválják le a felkelő nap sugarait a párás légrétegek; vagy mint amikor napfogyatkozáskor a Nap a Hold mögül vetít végzetes árnyékot a Földre, és ekkor a változás félelme…

 

                                                (…) and th' excess       1, 593
Of Glory obscur'd: As when the Sun new ris'n          594
Looks through the Horizontal misty Air                      595
Shorn of his Beams, or from behind the Moon         596
In dim Eclips disastrous twilight sheds                        597
On half the Nations, and with fear of change            598
Perplexes Monarchs.

 

                       (…) rendkívüli                593

dicsfénye elhomályosult. Ahogy           594

az új, a felkelő Nap tűnik át                  594

a láthatár ködös légrétegén                   595

megfosztva sugarától; vagy mikor          596

a Hold mögül a napfogyatkozásban        597

a katasztrófa alkonyát vetíti                     597

a Föld nemzeteinek a felére,                   598

és a monarchákat összezavarja           599

a változástól való félelem.                     599

 

…és ekkor a változás félelme zavarja össze az egyeduralkodókat.

A természeti kép rávetül a politikára, és mi borzongunk a hasonlat szépségétől és grandiozitásától, a bőrünk a tét, mert nem csak Milton koráról van szó, hanem a mi jelenünkről is. De mitől fél a király?

Az extrém csillagászati eseményeket az ősidőktől előjeleknek tekintették az emberek – az égi mechanika úgy zökken ki a kerékvágásból a napfogyatkozásokkal, üstökösökkel, csillaghullásokkal, ahogy a földi életet fenyegetik az áradások, vulkánok, földrengések, és ahogy a trónokat ledöntik a lázadások, forradalmak, háborúk és összeesküvések.

Egy jogállam választott vezetői sokat dolgoznak a választási győzelemért, de nem kapaszkodnak tíz körömmel a hatalomba, nem minden áron akarnak miniszterelnökök vagy elnökök maradni, hiszen van hova visszavonulniuk. Viszont a diktátor számára nincs hátország – csak a menekülés, a börtön vagy a halál.

De még ez sem minden. A diktátor félelmének mély és végső oka éppen az, ami a korlátlan hatalom megszerzésébe hajszolja bele őt: a traumatizált és szeretethiányos gyerekkor borzalma és belső bizonytalansága. Számára a harc és a hatalom narkotikum a benső bizonytalanság és rettegés tompítására. Bárhogy is néz ki a felszín: erős vezér nem létezik.

 

A versfordítás egyelőre munkaverzió.

Kép a cikk elején: a napfogyatkozás sémája. Forrás itt. Kép a Facebookon; forrás itt.

Az egész blog koncepciója itt olvasható.

                 Horváth Viktor


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés