Lucifer lázadó seregei elvesztik az Isten ellen indított háborút a Mennyben, és lezuhannak a Pokolba. Összetörve és kínlódva térnek magukhoz, majd még félig kábulatban meghallják a főnökük hangját:
Nor did they not perceave the evil plight 1, 335
In which they were, or the fierce pains not feel; 336
Yet to thir Generals Voyce they soon obeyd 337
Innumerable.
S bizony, érzékelték azt, amiben 1, 335
voltak, a veszett állapotukat; 335
és érezték a vad gyötrelmeket, 336
hallva a generálisuk szavát 337
mégis rögtön engedelmeskedett 337
a megszámlálhatatlan sokaságuk. 338
És hogy milyen töméntelen sokan voltak, azt egy miltoni nagyhasonlat mutatja meg:
(…) As when the potent Rod 338
Of Amrams son in Egypts evill day 339
Wav'd round the Coast, up call'd a pitchy cloud 340
Of Locusts, warping on the Eastern Wind, 341
That ore the Realm of impious Pharaoh hung 342
Like Night, and darken'd all the Land of Nile: 343
Tehát annyian voltak, mint a sáskák, amikor Mózes ráküldte őket Egyiptomra (Exodus, 10.). Mózes Istentől kapott botjával varázsolt, és az a bot tényleg potens volt, csakhogy Milton kora óta a potens szó által lefedett jelentésmezőt szinte teljesen kisajátította a szexualitás. És akkor a botról még nem is beszéltünk.
Kínos helyzet. Itt nem hivatkozhatunk Milton humorára vagy iróniájára – mert itt nem ironizál –, tehát mi sem engedhetjük meg az obszcén asszociációkat. (Persze, engedjük meg, és képzeljük el, amint Mózes a felmeredő szerszámával integetve varázsol a Nílus partján – aztán ha ez megvolt, összpontosíthatunk a megoldásra). Mi a megoldás? A potens szót kizárjuk – jó lehet helyette az erős, de ez meglehetősen archaikus hatású, a hatalmasban szintén ott bujkál a kisördög; úgy tűnik, itt jobb vállalni egy körülményesebb megoldást, egy hosszabb szót.
Sisakos sáska Brehm Az állatok világa című könyvéből (1863-69)
Ennél nehezebb a bot kérdése. – így nyilván nem maradhat, hiszen ez rögtön bevonzza a „Kis ember nagy bottal jár” szólásunkat. A vessző sem ússza meg a kalandos társításokat, a többi szinonima (husáng, durung) használata pedig végképp a vicc kategóriájába tolná bibliai Nyolcadik csapás hasonlatát. A szexualitás leginkább a pálca szavunkat hagyta érintetlenül, így ez akkor is a legjobbnak látszik, ha kissé mesés-varázspálcás hangulatú, és korántsem illik úgy a nagyszabású, apokaliptikus méretű katasztrófa előidézéséhez, mint ahogy egy súlyos bot illene. Igen, Gandalfnak botja van, és ő megmenti a világot, Harry Potter pedig a varázspálcájával ügyeskedik a Roxfortban. A pálca kisstílű, bár javít a helyzeten, hogy tudjuk, hogy száz éve még pálcával fegyelmezték a gyerekeket az iskoláinkban (sőt, még én is kaptam körmöst a vonalzóval), ahogy Mózes kezében is a büntetés pálcája emelkedett fel.
A nehéz helyzetekben mérlegelünk. Itt van némi veszteség a pálcán, viszont a többi szinonima nemhogy veszteséggel járna, de szétdúlná a beszédet. Tehát legyen pálca.
Mint mikor Amram fia* nagyhatalmú 339 *Mózes
pálcája végigmutatott a parton 340
Egyiptom rossz napjaiban, s a sáskák 339
szurtos füstfelhőjét idézte meg, 340
amely a keleti szélben kavargott, 341
és függött a hitszegő fáraó 342
országa fölött, mint az éj, s a Nílus 342
egész vidékét elsötétítette. 343
Olyan vékony jégen járunk, amely a legjobb fordító alatt is bármikor beszakadhat. Az alábbi esetet Péti Miklós találta az Iliász egyik angol fordításában (Homer: The Iliad; books XIII-XXIV with an English translation by A. T. Murray, Harvard University Press, Cambridge, Massachusetts; London, England, 1993. – az 1925-ös első kiadás utánnyomása). A 19. ének 344. soráról van szó.
Itt Zeusz felszólítja lányát, Pallasz Athéné istennőt, hogy menjen le a Patroklosz halálát gyászoló Akhilleuszhoz, és adjon neki némi nektárt meg ambróziát, hogy összeszedje magát végre.
Neón orthokrairáón = egyenes/sudár orrdíszű/szarvú hajók. Nyilván a bronzkori hajók jellegzetes szerkezeti elemére utal.
Zeusz ezt mondja Athénének: Gyermekem, végképp elhagyod a harcosodat? Nincs helye többé a gondolataidban Akhilleusznak? Amott ül az egyenesen álló szarvú hajói előtt a drága társát gyászolva.
A törökországi Uluburun közelében megtalált bronzkori (i.e. 14. századi) hajóroncs rekonstrukciós makettje – felmeredő szarvakkal.
A szarv már úgy is problémás lenne, ha magában állna: az újlatin nyelvekben a corn- tőből képzett szavak és a tizennyolcadik századtól fogva az angol horn főnév is nagyon erősen utal a felmeredő hímtagra – azt pedig csak elképzelni tudjuk, hogy elkerekedik az angol olvasó szeme, ha meglátja ebben a szerkezetben az upright szóval.
Így az angol kolléga akaratlanul kettős jelentést adott Zeusz helyzetleírásának:
1. Akhilleusz ott ül a felálló xxx-ú hajói előtt, és gyászolja a drága társát.
2. Akhilleusz felálló xxx-szal ül a hajói előtt drága társát gyászolva.
Miközben tudjuk, hogy Patroklosz nemcsak Akhilleusz lelki, hanem testi társa is volt – a szerelme.
Lássuk a nyelv és a kultúra egymásba ágyazottságát és folytonos mozgását – a szószerinti fordítás nem életbiztosítás.
Kép a cikk elején és a Facebookon: vándorsáska rajza Brehm Az állatok világa című könyvéből (1863-69)
A versfordítások egyelőre munkaverziók.
Horváth Viktor