2021. 10. 26.
Mózes potens botja
és a felajzott szarvú Akhilleusz
Tartalom értékelése (4 vélemény alapján):
Mózes potens botja

 

 

Lucifer lázadó seregei elvesztik az Isten ellen indított háborút a Mennyben, és lezuhannak a Pokolba. Összetörve és kínlódva térnek magukhoz, majd még félig kábulatban meghallják a főnökük hangját:

 

Nor did they not perceave the evil plight              1, 335
In which they were, or the fierce pains not feel;      336
Yet to thir Generals Voyce they soon obeyd           337
Innumerable.

 

S bizony, érzékelték azt, amiben     1, 335

voltak, a veszett állapotukat;               335

és érezték a vad gyötrelmeket,           336

hallva a generálisuk szavát                 337

mégis rögtön engedelmeskedett        337

a megszámlálhatatlan sokaságuk.     338

 

És hogy milyen töméntelen sokan voltak, azt egy miltoni nagyhasonlat mutatja meg:

 

            (…) As when the potent Rod                  338
Of Amrams son in Egypts evill day                      339
Wav'd round the Coast, up call'd a pitchy cloud    340
Of Locusts, warping on the Eastern Wind,             341
That ore the Realm of impious Pharaoh hung       342
Like Night, and darken'd all the Land of Nile:       343

 

Tehát annyian voltak, mint a sáskák, amikor Mózes ráküldte őket Egyiptomra (Exodus, 10.). Mózes Istentől kapott botjával varázsolt, és az a bot tényleg potens volt, csakhogy Milton kora óta a potens szó által lefedett jelentésmezőt szinte teljesen kisajátította a szexualitás. És akkor a botról még nem is beszéltünk.

Kínos helyzet. Itt nem hivatkozhatunk Milton humorára vagy iróniájára – mert itt nem ironizál –, tehát mi sem engedhetjük meg az obszcén asszociációkat. (Persze, engedjük meg, és képzeljük el, amint Mózes a felmeredő szerszámával integetve varázsol a Nílus partján – aztán ha ez megvolt, összpontosíthatunk a megoldásra). Mi a megoldás? A potens szót kizárjuk – jó lehet helyette az erős, de ez meglehetősen archaikus hatású, a hatalmasban szintén ott bujkál a kisördög; úgy tűnik, itt jobb vállalni egy körülményesebb megoldást, egy hosszabb szót.

 

Sáska

Sisakos sáska Brehm Az állatok világa című könyvéből (1863-69)

 

Ennél nehezebb a bot kérdése. – így nyilván nem maradhat, hiszen ez rögtön bevonzza a „Kis ember nagy bottal jár” szólásunkat. A vessző sem ússza meg a kalandos társításokat, a többi szinonima (husáng, durung) használata pedig végképp a vicc kategóriájába tolná bibliai Nyolcadik csapás hasonlatát. A szexualitás leginkább a pálca szavunkat hagyta érintetlenül, így ez akkor is a legjobbnak látszik, ha kissé mesés-varázspálcás hangulatú, és korántsem illik úgy a nagyszabású, apokaliptikus méretű katasztrófa előidézéséhez, mint ahogy egy súlyos bot illene. Igen, Gandalfnak botja van, és ő megmenti a világot, Harry Potter pedig a varázspálcájával ügyeskedik a Roxfortban. A pálca kisstílű, bár javít a helyzeten, hogy tudjuk, hogy száz éve még pálcával fegyelmezték a gyerekeket az iskoláinkban (sőt, még én is kaptam körmöst a vonalzóval), ahogy Mózes kezében is a büntetés pálcája emelkedett fel.

A nehéz helyzetekben mérlegelünk. Itt van némi veszteség a pálcán, viszont a többi szinonima nemhogy veszteséggel járna, de szétdúlná a beszédet. Tehát legyen pálca.

 

Mint mikor Amram fia* nagyhatalmú      339                      *Mózes

pálcája végigmutatott a parton               340

Egyiptom rossz napjaiban, s a sáskák     339

szurtos füstfelhőjét idézte meg,              340

amely a keleti szélben kavargott,           341

és függött a hitszegő fáraó                     342

országa fölött, mint az éj, s a Nílus         342

egész vidékét elsötétítette.                    343

 

Olyan vékony jégen járunk, amely a legjobb fordító alatt is bármikor beszakadhat. Az alábbi esetet Péti Miklós találta az Iliász egyik angol fordításában  (Homer: The Iliad; books XIII-XXIV with an English translation by A. T. Murray, Harvard University Press, Cambridge, Massachusetts; London, England, 1993. – az 1925-ös első kiadás utánnyomása). A 19. ének 344. soráról van szó.

Itt Zeusz felszólítja lányát, Pallasz Athéné istennőt, hogy menjen le a Patroklosz halálát gyászoló Akhilleuszhoz, és adjon neki némi nektárt meg ambróziát, hogy összeszedje magát végre.

 

görög

angol

 

Neón orthokrairáón = egyenes/sudár orrdíszű/szarvú hajók. Nyilván a bronzkori hajók jellegzetes szerkezeti elemére utal.

 

Zeusz ezt mondja Athénének: Gyermekem, végképp elhagyod a harcosodat? Nincs helye többé a gondolataidban Akhilleusznak? Amott ül az egyenesen álló szarvú hajói előtt a drága társát gyászolva.

 

Bronzkori hajó

A törökországi Uluburun közelében megtalált bronzkori (i.e. 14. századi) hajóroncs rekonstrukciós makettje – felmeredő szarvakkal.

 

A szarv már úgy is problémás lenne, ha magában állna: az újlatin nyelvekben a corn- tőből képzett szavak és a tizennyolcadik századtól fogva az angol horn főnév is nagyon erősen utal a felmeredő hímtagra – azt pedig csak elképzelni tudjuk, hogy elkerekedik az angol olvasó szeme, ha meglátja ebben a szerkezetben az upright szóval.

Így az angol kolléga akaratlanul kettős jelentést adott Zeusz helyzetleírásának:

1. Akhilleusz ott ül a felálló xxx-ú hajói előtt, és gyászolja a drága társát.

2. Akhilleusz felálló xxx-szal ül a hajói előtt drága társát gyászolva.

Miközben tudjuk, hogy Patroklosz nemcsak Akhilleusz lelki, hanem testi társa is volt – a szerelme.

Lássuk a nyelv és a kultúra egymásba ágyazottságát és folytonos mozgását – a szószerinti fordítás nem életbiztosítás.

 

Kép a cikk elején és a Facebookon: vándorsáska rajza Brehm Az állatok világa című könyvéből (1863-69)

 

A versfordítások egyelőre munkaverziók.

                                                               Horváth Viktor


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés