Ennek a cikknek a hősei úgy jelképesek, ahogy a szomszédban a nyomorult agresszió és a kitalálói is megtalálják közöttük a maguk jelölőit. Az allegorikus hősök: a Sátán, a Bűn és a Halál – ez a pokoli szentháromság Miltonnál; és a tagjai éppúgy vérségi rokonságban állnak egymással, ahogy az égi Szentháromság tagjai.

A 2. énekben vagyunk; az Ördög megkapta a felhatalmazást a Pokol országgyűlésétől a küldetésére, elindult, megérkezett a Pokol kapujához, most ki akar jutni rajta, de a kaput két lény őrzi, és ezek olyan rettenetesek, hogy attól még a Főgonosz is elképed. Egyikük felül szép nő, ám derék alatt kaotikus ősvilági szörnyeteg, másikuk pedig:

                          A másik alak                  2,666

– ha alaknak lehet nevezni azt                   667

az alakot, akinek nincsenek                        667

megkülönböztethető részei,                         668

ízületei, végtagjai; vagy ha                           668

szubsztanciának lehet nevezni azt,              669

ami árnynak tűnik (mert a jelenség                669

mintha mind a két dolog lenne egyben) –,     670

sötéten állt, akár az éjszaka,                          670

és tüzes volt, akár tíz fúria,                            671

iszonytató volt, akár a Pokol (…)                   671

A Sátán természetesen hozzá is szónoklatot intéz, ami így végződik:

Retire, or taste thy folly, and learn by proof,            2, 686
Hell-born, not to contend with Spirits of Heav’n.        687

Félre! Vagy megkóstoltatom veled              2,686

a tébolyodat, és tapasztalatból             ,         686

fogod megtanulni, Pokol szülötte,                 687

hogy ne kötözködj égi szellemekkel.             687

Mert az Ördög még mindig a Menny lakójának tekinti magát – száműzöttnek, akinek joga van erőszakkal visszaszerezni, amit elvesztett. De miért mondja a másiknak, hogy Pokol szülötte? Még azt sem tudja, hogy kicsoda, elvileg ő is lehet száműzött. Ekkor a felül nő kiméra kettejük közé veti magát, hogy megakadályozza az összecsapásukat, és így kiabál:

O Father, what intends thy hand, she cry'd,       2,727
Against thy only Son?

Ó, apám – kiáltotta –, mit cselekszik      2,727

a kezed az egyetlen fiad ellen?                 728

Majd ahhoz a másikhoz fordulva:

                                       What fury O Son,       2,728
Possesses thee to bend that mortal Dart        729
Against thy Fathers head?

Fiam,  milyen düh szállt meg, hogy halálos           2,729

dárdád atyád fejének szegezed?                             730

Tehát a nő-szörnyeteg a Sátán lánya, a másik alak pedig a fia lenne. A Sátán értetlenkedik, szerinte neki nincs családja, erre a kiméra felfrissíti az emlékezetét: a titkos születése a mennyei nagygyűlésen történt, ahol Isten kisfőnökké nevezte ki Jézust, és ezért Lucifer megsértődött:

(…) thy head flames thick and fast                        2,754
Threw forth, till on the left side op'ning wide,       755
Likest to thee in shape and count'nance bright,     756
Then shining Heav'nly fair, a Goddess arm'd           757
Out of thy head I sprung;

(…) fájás lepett meg; a tekinteted              2,753

elhomályosult, és szédülve úszott                753

a sötétségben, közben a fejedből                 754

sűrű láng tört elő, majd szélesen                  755

felnyílt bal odalt, s egy hozzád hasonló        755

formájú, ragyogó tekintetű                             756

tünemény, egy fényes, mennyei tündér,       757

fegyveres istennő szökkent elő                     757

a fejedből.

Athéné születése – feketealakos görög vázakép az ie. 6. századból

Ráismerünk a görög mítoszra: Zeusz főisten fejéből kipattan Pallasz Athéné. Csakhogy itt Lucifer szülte meg a Bűnt – abban a pillanatban, amikor belül elvesztette hűségét Istenhez. Aztán:

Becam'st enamour'd, and such joy thou took'st    2,765
With me in secret, that my womb conceiv'd             766
A growing burden.

Szerelmesemmé váltál, és titokban        2,765

úgy élveztél, hogy a méhem növekvő       766

terhet fogant.

Tehát Lucifer – még mennyei angyalként – teherbe ejtette a lányát. Kitört a háború, Luciferék vesztettek, lezuhantak, a Bűn odalent megszülte a Halált, aki – hogy az incesztus körbeérve maradéktalan legyen –, azonnal:

And in embraces forcible and foule        2,793
Ingendring with me (…)

(…) s meghágva, mocskos párzásban megejtett.     2,793

Tehát a Bűn a Halál anyja és testvére, mindkettőjük apja az Ördög – illetve a Halálnak a nagyapja is. Nem ismert rá a családjára egyből, ennek ellenére valahogy mégis ismerte gyermeke-unokája születési adatait, hiszen valamikor úgyis megismeri. Az idő csak a mi kényszerképzetünk – a halál környékén nincs kronológia.

Képek a cikk elején és a Facebookon: Athéné születése – feketealakos görög vázakép az ie. 6. századból. Forrás itt. 

A versek egyelőre munkaverziók.

Az egész blog koncepciója itt olvasható.

                                           Horváth Viktor