A szerző utal Milton vakságára, a "mennyei lény" pedig a Pokolból kiszökött Sátán lehet, amint a 3. énekben zuhanórepülésben átszáguld a Teremtett Univerzumon és landol a Nap felszínén.
A nagy eposzok visszatérően ismétlődő sorai a kultikus megmásíthatatlanságot jelentették – persze, tudattalanul –; az istenek, a király, az ősök, a hagyományok tekintélyét és a biztonságot.
Kínos helyzet. Itt nem hivatkozhatunk Milton humorára vagy iróniájára – mert itt nem ironizál –, tehát mi sem engedhetjük meg az obszcén asszociációkat.