Az Elveszett Paradicsom akkora mérföldkő, mint Homérosz eposzai vagy Dante Commediája – nemcsak az irodalomban, de minden művészetben és az egész emberi kultúrában. Homérosz és Dante nagyjából megvan a mai magyar olvasónak, tudnak róluk, Milton viszont kiesett a képből, és ennek a fordítások az okai: Jánosi Gusztávé szép, de 120 éves, így ma nehezen megközelíthető, Jánosy Istváné 52 éves, de a nyelve már a születése pillanatában életidegen volt. Miltont csak pár filológus olvassa – a magyar közönség elvesztette.
Pedig a 18. századtól úgy volt ismert, és úgy határozta meg a magyar kultúrát, ahogy ma a Star Wars, A gyűrűk ura vagy a Mátrix – például Az ember tragédiája is ennek a műnek a remixe.
Ezt a meghatározó erőt érezzük ezeken az újságcikkecskéken. 1937-ben még közeli és természetes volt Jánosi Gusztáv nyelve, az emberek olvasták Miltont, hiszen a kisszínes bulvárhírek utalgatnak a műveire.
A Kecskeméti Ellenőr cikke 1937-ből
Sőt macsó-szexista viccekhez is alkalmas volt a Milton-kultusz:
Az Est (és több más hazai lap is) egy amerikai újságból vette át a viccet (1938)
Az utóbbiért mi kérünk elnézést. 1938 nem a korrektség és az elfogadás légköréről ismert – elég, ha fent megnézik a pirossal kiemelt résztől jobbra látható cikket Hitler ajánlatáról. Szegény lord Halifax csak a maga fejével gondolkodott; nem tudta, hogy egy bulimiás beteg nem tud leállni, ha kap két szelet szalámit, hanem addig szeletel az egész rúdból, amíg csak a kése bírja.
A befényképezett cikkek Péti Miklós gyűjtései.
Horváth Viktor