Ősi ábrándunk a mitikus kert: a Kert. A kreacionista hívőnek a Kert betű szerinti igazság, más hívőknek és az antropológusnak nagy jelkép: a civilizáció előtti félálom millió évekig tartó pillanata. A természettudós számára a Kert teremtményeinek ártatlansága az egymás felfalásának isteni parancsa az evolúció bűntelen evőversenyében.
Mi itt egyszerre vagyunk a bűnbeesés utáni tudás rajongói és az ősi szöveg hívei – gyönyörködünk abban, amit a szabadon hívő John Milton gondolt rá a Genezis könyvére. Ezeket a továbbgondolásokat a narrátor esetenként kimondja, vagy kimondatja a hőseivel; ilyen miltoni ötlet például, hogy az emberpár dolgozott a Paradicsomkertben (Milton 17. századának Angliájában vagyunk, ahol a protestantizmus a termelékenység kultuszával ölelkezett). De a narrátor gyakran nem mondja ki az ötleteit, ekkor a végiggondolás a mi játékunk lehet – ilyen lesz a következő eset is.
Az ötödik ének elején újabb dolog derül ki a Paradicsomkertről és az ottani életünkről: az emberpár ott minden reggel egyszerre nyitotta ki a szemét – ez az alább következő részletből kikövetkeztethető. Előzmények:
A Sátán kitört a Pokolból, átküzdötte magát az őskáosz rettenetes birodalmán, elérte a teremtett Univerzumot, kiderítette, hogy ott melyik bolygón lakik az emberpár, landolt a Paradicsomkert mellett, beszökött a Kertbe, rátalált az emberekre, kihallgatta őket, megtudta, hogy a rendszer gyenge pontja a Tudás Fája, megvárta, míg őseink aludni térnek, akkor Éva fejéhez guggolt, és képzett hekkerként elkezdte átprogramozni ősanyánk agyát, hogy így előkészítse a majdani nagy kísértést. Az angyalok éjjeli razziája miatt ezt nem tudta befejezni, de a félkész munka is munka – Évában a megistenülés és a rémálom határán billegő látomásokat keltett, így reggel felébredve Ádám – akit nem érintett az Ördög kísérlete – ezt tapasztalta a feleségén:
(…) so much the more 5, 8
His wonder was to find unwak'nd Eve 9
With Tresses discompos'd, and glowing Cheek, 10
As through unquiet rest
(…) De hogy csodálkozott, 5, 8
mikor Évát még alvásban találta, 9
összekuszált fürtökkel, lázas arccal, 10
mint kinek nincs nyugta pihenve sem. 11
John William Waterhouse: Adonisz ébredése, 1899; forrás itt.
Ádám csodálkozásából kiderül, hogy Éva eddig még sosem aludt tovább, mint ő. Ez a lehetőség persze megengedi azt is, hogy a korábbi reggeleken mindig Éva ébredt fel először, hogy mire az ura (tényleg az ura) felébred, reggelit tegyen eléje, csakhogy ezzel az eposz egész szövete ellenkezik; nem engedi meg Ádám és Éva gondosan kimunkált szociometriája. Az alvó ember az ébren lévő védelme alatt áll, egyszersmind annak a hatalmában van; tehát aki előbb ébred, az van felül. A szülő előbb kel fel és készülődik össze, és majd akkor ébreszti a gyerekét, amikor annak is indulnia kell az oviba; a hadseregben a közkatonák hatkor kelnek, de a tisztesek ébresztője háromnegyed hat. Az előbb ébredés a hatalom szimbóluma és a hatalom technikája.
Márpedig a miltoni ártatlanságban a férfi van felül; Éva úgy tekint Ádámra, ahogy Ádám az Istenre, Ádám nem szorul Éva védelmére és gondoskodására, ellenkezőleg, tehát Éva soha nem ébredhetett fel korábban. Márpedig az ötödik ének 8-11. sorában kiderül, hogy addig Ádám sem ébredt fel korábban, hanem az addigi napok vagy millió évek reggelein mindig pontosan egyidőben nyitották ki a szemüket – Isten fantasztikus kiborgjai Isten programjával.
Apróság, amely jelzi John Milton emancipáló hajlamát.
Négyzetes kép a cikk elején és a Facebookon: Eva Gonzales: Ébredő nő; 1876, forrás itt.
A blog koncepciója itt olvasható.
Horváth Viktor
