Nem tudjuk, hogy hol kezdődik – mindig a konkrét helyzetben mérlegeljük egy-egy kifejezés használhatóságát.
Ötödik ének. A Paradicsomkertbe beszökött Sátán az alvó Évához lopódzik, a feje mellé guggol, és zavaros álmot bocsát rá, hogy rávegye a tudás gyümölcsének megkóstolására – egyelőre csak álmában. Ahogy Éva később beszámol erről Ádámnak, amíg aludt, megjelent előtte egy kedves, angyal szerű lény, és barátságos hangon így beszélt hozzá:
Why sleepst thou Eve? now is the pleasant time, 5, 38
The cool, the silent, save where silence yields 39
To the night-warbling Bird, that now awake 40
Tunes sweetest his love-labor'd song; now reignes 41
Full Orb'd the Moon, and with more pleasing light 42
Shadowie sets off the face of things;
Mért alszol, Éva? Itt a kellemes 5, 38
óra; a nyugalomban és a csendben; 39
a csend is csak a csalogánynak enged, 40
amely most ébren, legszebben dalolja 40
szerelemben komponált énekét; 41
és most uralkodik a telihold, 42
s a barátságos fényével, derengve 42
emeli ki a dolgok sziluettjét – 43
Kezdettől nyilvánvaló, hogy az Ördög kiváló stiliszta; ha kell, fennkölt, ha kell, érzékeny és kifinomult, ha kell, gyilkos iróniával operál, vagy intelligens érveléssel leplezi a hazugságait – retorikai eszköztárának gazdagsága nem marad el a Menny lakóinak repertoárjától. Miért is maradna el, hiszen közösek az iskoláik.
A fenti részletben a romantika korának stílusát megelőlegező természetleírással szédíti ősanyánkat; nem ajtóstól ront a házba, tehát nem áll elő azonnal a tilalom megszegésének ötletével, hanem először is közös hangot keres: az éjszakai Paradicsomkert szépségére irányítja Éva figyelmét.
A ravasz kísértő majd ez után kezdi magasztalni Éva szépségét, de mi álljunk meg a szöveg 43. soránál. Az eredetivel nincs probléma, az azt mondja, hogy a Hold fénye árnyékként / homályosan emeli ki / mutatja meg a dolgok arcát. Ez akár így is maradhatna magyarul, ha a magyar arc szó pontosan lefedné azt, amit az eredeti jelenthet, és ha a holdfény tényleg megmutatná a dolgok arcát. Nem mutatja meg: a holdfényben maradnak a körvonalak, a kontúrok, a sziluettek – de az Ördög mégsem tévedett a face-szel, mert az arculatot, felületet, felszínt is jelent; csakhogy mi ezekkel a magyar szavakkal sem lehetünk elégedettek, mert a Hold fénye még a felületek megvilágítására is gyenge; maradnak a kontúrok, körvonalak, sziluettek. Az első két szó tudományosan pontos, vagy hétköznapian száraz, viszont a lebegően finom líraiságot asszociáló sziluett jól illik a dörzsölt infiltrátor költői áriájához. Tehát a fordító önfeledten beleírja a versébe a sziluettet – aztán jönnek a kétségek (ezeken később túltesszük magunkat):
A Ligne család sziluett portréi 1780-ból; forrás itt.
A sziluett szó Étiene de Silhouette, XV. Lajos pénzügyminisztere nevéből köznevesült az ancien régime idején. A hétéves háború során a francia király pénzzavarba került, nehéz helyzetében szeretője, Pompadour márkinő javaslatára pénzügyminiszterré nevezte ki Étiene de Silhouette-et.
Madame de Pompadour; François Boucher festménye 1756-ból; forrás itt.
Silhouette az angol közgazdaságtudományi munkákon iskolázta magát, ésszerűen dolgozott, tehát nagy adókat vetett ki a nemességre: fizessenek a gazdagok. A gazdagok nem akartak fizetni, a közfelháborodás és a rengeteg intrika miatt Silhouette 1760-ra lemondott (a királya elvesztette a háborút); a miniszter neve pedig hamarosan a zsugoriság, a kicsinyesség, az olcsóság szinonimájaként lett szállóige az előkelő társaságban – igazságtalanul.
Fotográfia ekkor még nincs, a festett portrék drágák voltak, viszont divat lett az árnyképkészítés; és ez találta meg magának a bukott miniszter nevét, mivel filléres, és a gazdagok által lenézett portéka volt. Aztán mire a szó nemzetközivé vált, elfelejtődött az eredete.
Sziluett készítése. Nyomat a The Lady’s Monthly Museum című 18. századi magazin 1799. októberi számában. A kép bemutatja a módszert és a szerkezetet: a fényforrás és a papír ernyő között a modell, az ernyő mögött a profi rajzoló – forrás itt.
Kérdés, hogy használhatunk-e olyan szót az eposzfordításban, amely John Milton korában még nem létezett. A második ének fordítása során merült fel hasonló kétség (mikor a Sátán felderíti a Pokoltól a Földig vezető utat, majd a Halál és a Bűn allegorikus alakjai az ő nyomán száguldva főútvonallá szélesítik az ösvényt).
Sin and Death amain 2,1024
Following his track, such was the will of Heav'n, 1025
A Bűn s a Halál gyorsan ment utána, 2, 1024
teljes gőzzel, mert a Menny ezt akarta. 1025
Gőzzel hajtott járművek nem voltak az eposz születésekor, ám a kifejezés jelentése számunkra már régóta levált a kifejezés eredetéről – tehát ha ma használjuk a teljes gőzzel idiómát, nem asszociálunk fekete füstöt okádó, rohanó gőzmozdonyra.
Ugyanez a helyzet a sziluettel. Ma már a franciák közül is csak a 18. századra specializálódott közgazdaság-történészek ismerik Étiene de Silhouette nevét, a név és a mai jelentés összefüggését pedig talán csak néhány nyelvtörténész.
(A fenti két eset legfeljebb vitatható, Milton viszont vitathatatlan esetekben él a kortévesztéssel – bár ennek nincs tudatában –, például itt, amikor az egyiptomi fáraó lovasságáról vagy lovagjairól beszél.)
Legyen hát ez az általános szabályunk: Ha a választott szavunk ismeretlen volt a mű születésekor, de mára elhomályosult az etimológiája, tehát önállósult a mai jelentése, idiómává vált, akkor a használatával nem esünk az anakronizmus hibájába.
Az általános esettől persze bármikor eltérhetünk – ekkor a szöveg ironikus, parodisztikus, archaikus vagy más módon keretezett és idézőjeles lesz a tudatos kortévesztő anakronizmustól. Most nincsenek ilyen céljaink.
Étiene de Silhoutte-ről nem maradt fenn sem festmény, sem sziluett.
Négyzetes kép a cikk elején és a Facebookon: Sziluett kép gyártás egy 18. századi nyomaton; forrás itt.
A versfordítások egyelőre munkaverziók.
A blog koncepciója itt olvasható.
Horváth Viktor