2020. 07. 22.
Kortévesztés
avagy voltak-e a fáraónak lovagjai?
Tartalom értékelése (25 vélemény alapján):

 

   (…)  when with fierce Winds Orion arm'd                         305
Hath vext the Red-Sea Coast, whose waves orethrew       306
Busiris and his Memphian Chivalry,                                   307

 

Ez egy hasonlat az első énekben, amely utal a bibliai történetre: a Vörös-tengerbe vesző fáraóra és hadseregére. Magyarul: …mint amikor a vad szelekkel felfegyverkezett Orion feldúlta a Vörös-tenger partját, amelynek a hullámai elsöpörték Busirist (a fáraót) és az ő memphiszi lovagjait. A kérdéses szó a chivalry. A lehetséges jelentései itt: lovagság, lovagok, lovasság.

Mit lehet ezzel kezdeni, hiszen az ókori Egyiptomban, Mózesék korában nemhogy lovagok nem voltak, de lovasság sem volt, mert még nem találták fel a nyerget, és senkinek esze ágában nem volt az életét kockára tenni egy labilis állat hátán nyargalva. Harci szekerek elé fogták a lovakat – ezek nagyjából a mai tankok elődei voltak.

Akkor miért írta ezt Milton? Ugyanaz történt, ami azokon a középkori és kora újkori festményeken, ahol a Jézust kivégző római katonákat középkori vagy reneszánsz kori fegyverzetben és ruhákban ábrázolják a festők: ezekben a korokban nem volt történeti érzék, nem volt történelemtudat, nem volt történelem. Minden kor azt képzelte, hogy az őt megelőző korok ugyanolyanok voltak, mint ő: ugyanúgy öltözködtek, gondolkodtak, beszéltek, ugyanúgy dolgoztak és harcoltak az emberek – a történelem és fejlődés képzete a 18-19. században született meg. Vö.: Raffaello festménye Szent György és a sárkány küzdelméről – a kép hőse és a történet 3. századi, viszont a fegyvezet és a háttérben Györgyért izguló leány ruhája Raffaello korának felel meg – 1300 évet csúszott a festő. Akkor itt most mit tegyen a fordító?

 

Rafaello

 

Akár lovagokat, akár lovasságot írunk, hűek vagyunk Milton szövegéhez. A lovasság technikai-katonai jelentés, a lovagság inkább szociológiai, társadalmi; ha lovasságot írunk, eltévesztjük a technikai hitelességet, hiszen akkoriban nem volt lovasság, ha pedig lovagokat írunk, eltévesztjük a társadalomtudományi hitelességet, hiszen akkoriban nem volt sem középkori értelemben vett nemesség, sem lovagság. Mégis bármelyiket írhatjuk, hiszen most Milton vagyunk, és ő is ezt írta.

Csakhogy ez a fordítás nemcsak hiteles akar lenni, hanem még olvasható és ismeretterjesztő is. Írjunk sereget, hadsereget vagy hadat, vagy valami ilyesmit (majd meglátjuk, melyik fér be a sorba), mert ezt még megengedi a chivalry, és mert így megtakarítunk egy hosszú lábjegyzetet, aminek meg kellene magyaráznia a lovak körüli hadtörténeti részleteket, és mert így nem visszük félre azokat, akik lusták voltak elolvasni azt a lábjegyzetet, és mert így nem zavarjuk össze azokat, akiknek nem kellett elolvasniuk a lábjegyzetet, mert tudták, hogy akkor még nem volt lovasság. Iktassunk ki egy az olvasást bonyolító csavart. Valamit veszítünk a pedáns pontosságból, de sokkal többet nyerünk a művészi igazsággal és a használhatósággal.

Csak mi érzékeljük tévedésnek Milton megoldását – ő saját kora közönségének írt. Ahogy mi is. Tehát így néz ki az első verzió:

 

(…) ahogy a szétszórt hínár a vízen               304

lebeg, mint amikor a vad szelekkel                 305

felfegyverkezett Orion letarolta                       305

a Vörös-tenger partját, s elsöpörték                306

a hullámok a memphiszi hadat                       307

meg a fáraót, amint álnokul                             308

és gyűlölködve üldözőbe vették                      308

a Goshenből betelepülteket,                           309

akik már csak a biztos partra érve                  310

vették észre a szekérroncsokat                       311

és a vízen úszó hulláikat.                                310

 

Horváth Viktor


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés