Eötvös Károly írt egy nagy sikerű elbeszélésfüzért: Utazás a Balaton körül. Eötvös négy társával 1875-ben körbejárta a Balatont, majd huszonöt év múlva, 1900-ban könyvet írt az utazásról. Ennek a színes, anekdotikus kordokumentumnak a veszprémi püspökről szóló fejezetében találjuk ezeket a sorokat:
„A papok falánksága pedig mégse éri el a kácsák falánkságát. Tudni kell pedig, hogy a várpalota lakói közt mindenki sovány volt és kis termetű. Még az udvarmester is. Egy még most is él közülük, az én Jánosi Gusztáv barátom, a Kisfaludy Társaság legújabb és egyik legérdemesebb tagja. Még most is sovány, pedig már veszprémi kanonok régóta. Akkor János püspöknek kedves titkárja volt.”
Jánosi Gusztáv egyházi karriert futott be. Van, aki haszontalansággal vádolja a papokat – ha ez így van, de eközben az a pap olyan irodalmi munkásságot produkál, mint ő, akkor éljen a haszontalanság és a semmittevés.
Jánosi Gusztáv 1867-es fordításkötete; forrás itt.
Saját versekkel kezdte, aztán Arany János tanácsára még huszonévesen áttért a versfordításra. Azt nem tudjuk, hogy mekkora költő lett volna, ha végig csak saját költeményeket ír, de ha ezen múlott volna, hogy műfordító legyen, akkor egyetértünk Arany Jánossal: az ő útja a fordítás volt; franciából, németből, olaszból és angolból dolgozott, és talán nincs még egy 19. századi szerzőnk, aki annyit tett volna hozzá a nyugatiak hazai interpretációjához, mint ő. Lamartine, Hugo, Béranger, Schiller, Goethe, Heine, Tennyson, Longfellow és Scott szövegeit írta újra magyarul, lefordította Tasso Megszabadított Jeruzsálemét, és ami számunkra most a legfontosabb: John Milton Elveszett Paradicsomát (1890); ennek újabb és újabb kiadásait haláláig (1911) javítgatta.
Az Elveszett Paradicsom 1916-os kiadása Jánosi Gusztáv fordításában; forrás itt.
Az eposz teljes fordításai közül az övé a legszebb és máig legélőbb nyelvű munka; az 1969-es magyar Paradise Lost általában az ő megoldásait követi (még a hibáit is, bár ebből nem sok volt). A 20. századi változat nyelve már a születése pillanatában életidegen és pozőr volt – a fordító nagy munkáját itt is tiszteljük, de ha régi fordításokat olvasunk, akkor Jánosi Gusztávét olvassuk. A nyelve a maga idejében a legfrissebb; persze ez Jókai korának nyelve, a mai olvasók legtöbbje már nem erre vágyik – ezért dolgozunk most a 21. századi fordításon.
Jánosi Gusztáv villája Balatonkenesén. A borongós Skócia és Walter Scott regényeinek hangulatát idéző Bagolyváron látjuk, hogy hősünk otthona a szövegeinek a világa volt – forrás itt.
A veszprémi püspök magával vitte fiatal titkárát az 1869-es vatikáni zsinatra; Eötvös Károly véleménye Jánosi Gusztáv hasznosságáról mélységes elégedettséggel tölt el bennünket:
„A szent zsinatra Jánosi Gusztáv barátomat vitte el magával. Meg egy zsák aranyat. Barátomnak vette hasznát, de aranyának nem.”
Jánosi Gusztáv portréja a balatonkenesei Pilinszky János Általános Iskolában – Wenczel György alkotása; forrás itt.
Négyzetes kép a cikk elején és a Facebookon: A Bagolyvár a Bagolyvár utcában Balatonkenesén; forrás itt.
Jeney Zoltán hívta fel a figyelmünket a villára – köszönjük.
A blog koncepciója itt olvasható.
Horváth Viktor