A 8. énekben Ádám kérdést tesz fel Rafael főangyalnak. Az égi mechanizmus érdekli – geocentrikus világérzékelése számára érthetetlenek a kozmosz arányai és mozgásai. Rafael barátságosan válaszol, ám az illedelmes hallgatásba burkolózó, kissé távolabb ülő Éva nem várja meg a válaszát, hanem kivonul, hogy majd inkább szeretett férje közvetítésével ismerje meg az angyal feleletét. Tehát elhagyja a beszélgetés helyszínét.
With Goddess-like demeanour forth she went; 59
Not unattended, for on her as Queen 60
A pomp of winning Graces waited still, 61
And from about her shot Darts of desire 62
Into all Eyes to wish her still in sight. 63
(Éva) istennői módon vonult ki, de nem magában, mert győzelmes (?) gráciák menete szolgált neki; a vágy nyilait lőtték a szemekbe úgy, hogy továbbra is mindenki látni akarta őt (Évát).
Százhúsz éve Jánosi Gusztáv így fordította a vastaggal kiemelt szó környezetét:
(…) mint királyné körül, győzelmes gráciák kara udvarla (…)
Ez a szó szerinti fordítás hiba, hiszen ezek a görög mitológia istennők (khariszok) soha nem harcoltak, és nem győztek le senkit. A winning jelentése itt: lenyűgöző, megkapó, elragadó, ellenállhatatlan, hódító.
Semmi gond, akárki hibázhat. Na de amikor hetven én múlva az eposz következő fordítója is ugyanazon a helyen és ugyanúgy hibázik, akkor arra az újabb fordítóra nem csak a gondatlanság, hanem a szolgai másolás, az epigongyártás árnya vetül. Jánosy István 1969-es megoldása ez:
(…) mint királynőt állták körül a győztes gráciák, (…)
Mindannyian mellényúlhatunk néha. Na de így? Pont ott, ahol az előd is? És ez nem az egyetlen eset – lásd itt!
A saját munkaverziónk jelenleg így néz ki:
(…) Istennőhöz hasonló 59
tartással ment ki, de nem egyedül, 60
mert mint egy királynőt, elragadó 60
gráciák kísérték mindenhova; 61
s a vágy nyilait lőtték a szemekbe, 62
hogy mindenki látni akarta még. 63
A hiba jó, a hiba előre visz. Az utód, a gyermek soha nem pontosan olyan, mint a szülő, mert az élőlények mindig hibáznak a szervezetük átmásolása során, és ez az isteni hiba ad esélyt a könyörtelen szelekcióra; ez az élet esélye az alkalmazkodásra – a mutáció, a hiba az evolúció motorja, maga a változás, a fennmaradás. De hibázni csak szabadon szabad.
Képek: részletek a három gráciát ábrázoló freskóról – Pompeji, 1. század
Horváth Viktor