A kommunistának nevezett rezsim átvette a vallás eszköztárát; ezzel a rendezvényeken a köszöntés párbeszéd formuláját. Katolikus hívő: Dicsértessék a Jézus Krisztus. Válasz: mindörökké, ámen. A gyerekkorom ünnepélyein az úttörő-csapatvezető tanár: A dolgozó népért, a hazáért előre. A sok száz úttörő válasza: Rendületlenül.
Mire volt jó ez a komplikált szó? Hiszen a felelet lehetett volna más is: szilárdan, elszántan stb. Nos, a fosztóképzőnk példátlanul hosszú toldalék: két szótag. Ha még más morfémákat is ragasztunk utána, akkor a szó pusztán a hosszúságával poétikai teret hoz létre: a hossz meglep bennünket, figyelmet követel, energia befektetésre készteti, ezzel bevonja, a beszélő hatása alá kényszeríti a hallgatót. Tovább fokozza a hatást a fosztóképzőbe kódolt tagadás. A józan eszünk könnyen értelmezi a tagadást: hát persze: azt a dolgot nem. Csakhogy a sok millió éves tudattalanunk számára, a mélyben élő ösztönlény számára a tagadás felfoghatatlan, a fogalmi gondolkodás, az absztrakciók világának a találmánya. (Ezért kezd borzalmasan viselkedni egy kisgyerek, ha az állandó tiltásainkba ütközik – a tiltás lebénít, nem ad programot, nem nyit távlatot más irányba, a bénaság pedig ellenkezik az élet mozgalmasságával.) Most pedig kimondjuk ezt a köszönést, amelynek az alapja éppen ellentétes a beszélő igényével: a szótő a rendülés. Akkor hát mit is akarunk? A tudattalanunk elképedve áll a szemantikai-szociálpszichológiai szerkezet bonyolultsága előtt, és eközben végigdübörög rajtunk az akusztikai hatás, mint a tehervonat.
Úttörőavatás Sztálinvárosban, 1960, forrás itt.
Az angol nyelv szavai rövidek, a mondatszerkezetek kompaktak, gazdaságosak, a magyar viszont éppen a terjengősség hátrányát képes előnyre váltani: a hosszú szavak az értelem rétege alatt, mintegy eljátsszák, eltáncolják, elzenélik azt, amit az értelem nem ad vissza. A dübörögve végiggördülés vagy sziszegve végigtekergőzés ugyanúgy hat a magyarul nem értő emberre, sőt egy állatra, egy földön kívülire. Összművészeti. A hosszú szó az értelem nélküliség tartományában dolgozik: nem beszél a dologról, hanem megteszi a dolgot. Ez a mimetikus nyelvkezelés – a leképező, tükröző nyelv; amikor a beszéd nem csak jelöli azt, amiről szó van, hanem megjeleníti, amiről szó van.
Persze csak óvatosan ezekkel a monstrumokkal. Az eddig lefordított közel nyolcezer verssorban tizenöt helyen írtam le extrém terjedelmű morfémasort (csak a nyolc szótag fölöttieket számolom), ebből kettő kilenc szótagos; és izgatottan várom a lehetőséget a tízesre; ez már egy teljes verssor lesz – ha lesz –, és ennek a sornak kivételes fontosságúnak kell lennie. Nézzünk néhány eddigi példát.
Deirdre Schanen: Egy szótag, 2004, forrás itt.
Az első énekben a Pokolra jutott Lucifer hatalmas beszédet mond az ördögök serege előtt; ez a mindenre elszánt dac és düh költészete a kiengesztelhetetlenül (121) majd a megfélemlíthetetlenül (131) szavakkal. Így már nem csak értjük, de érezzük a megátalkodott rosszindulatot. Később a narrátor a numberless (344) és a without number (791) kifejezéseket használja az ördögök sokaságára; itt a magyar ezt mondja: összeszámlálhatatlanul. Nyolc szótag; a tekintet is belefárad, míg a tömeget a látóhatárig végigpásztázva elkántáljuk ezt a szót.
A második énekben a Sátán harci vágyára az angol az insatiate (8) szót használja, ez négy szótag, de inkább csak három. Itt a magyar így sulykolja a mohó bosszúvágyat: kielégíthetetlenül.
A negyedik énekben a Sátán landol a Földön, irigység fogja el a tündöklő Nap láttán, és dühös szónoklatot intéz az égitesthez; a Nap ragyogását a surpassing (32) szóval írja le (mindent meghaladó, mindenen túlmenő); a magyar szintén elintézhetné ezt három szótaggal – hiszen a hellyel takarékoskodnunk kell –, mondhatnánk, hogy páratlan, azonban jobban érezzük az Ördög elképedését ennek a végigsurrogásával: összehasonlíthatatlan. Az ének végén Gábriel arkangyal szópárbajt vív Luciferrel; és amikor az Ördög a maga seregeihez való hűségéről beszél, Gábriel szemére veti az árulását; ebben a beszédben szerepel a faith ingag’d (954), magyarul: kötelezettségvállalással. Ez nem csak a kilenc szótag miatt érdekes, hanem azért is, mert fosztóképző nélkül produkálja a fenséges dörgedelmet.
Végül nézzük meg a másik rekorder kilenc szótagút a maga környezetében. Az ötödik énekben Isten kihirdeti a Mennyek alkotmánymódosítását, melyben a Fiát nevezi ki saját helyettesének, mintegy uralkodótársának; emiatt a döntés miatt fog fellázadni Lucifer. Az angol eredeti három szótagú szava után Isten magyarul döngöl be igazán minden lehetséges ellenvetést.
Hear all ye Angels, Progenie of Light, 5, 600
Thrones, Dominations, Princedoms, Vertues, Powers, 601
Hear my Decree, which unrevok't shall stand. 602
Halljátok, összes angyalok, 5, 600
ti fény szülöttei: Trónok, Uralmak, 600
Erősségek, Fejedelmek, Hatalmak, 601
halljátok rendeletemet, amely 602
érvényteleníthetetlenül áll fenn. 602
Persze komikus lenne – illetve a hatalmas terjedelem miatt tragikomikus –, ha az emberiség nagy mítoszát telezsúfolnánk a nyelvünk szörnyszülötteivel. Viszont mértékkel és a jó helyeken használva őket olyan bónuszhoz jutunk, ami kevés nyelvnek adatik meg.
Négyzetes kép a cikk elején és a Facebookon: Nicole Daniah Sidonie: Hat szótag, részlet, 2020, forrás itt.
A blog koncepciója itt olvasható.
Horváth Viktor
