Milton narrátora Az elveszett Paradicsomban egyetlen kortársat említ meg név szerint – egy tudóst, pontosabban a tudóst: Galileit. A tizenkét ének folyamán egyetlenszer írja le a Galileo nevet (5. ének), de már ez előtt is van egy utalás a csillagászati megfigyelésekre alkalmas távcső feltalálójára és a Newton előtti mozgástörvények kidolgozójára.
Az első énekben a tüzes tóból előtápászkodó Sátán hatalmas beszédet mond a vele együtt bukott ex angyali seregek előtt, majd:
He scarce had ceas't when the superiour Fiend 1, 283
Was moving toward the shoar; his ponderous shield 284
Ethereal temper, massy, large and round, 285
Behind him cast; the board circumference 286
Hung on his shoulders like the Moon, whose Orb 287
Through Optic Glass the Tuscan Artist views 288
At Ev'ning from the top of Fesole, 289
Or in Valdarno, to descry new Lands, 290
Rivers or Mountains in her spotty Globe. 291
Alig végzett, a Főgonosz elindult 1, 283
a part felé. Irdatlan, égben edzett, 285
súlyos, kerek pajzsát hátára vetve; 284
vállán függött a széles ívű körlap, 286
akár a Hold, amelynek glóbuszát 287
a toszkán mester nézi távcsövén 288
esténként a fiesolei tetőről 289
vagy Valdarnóból, hogy új tájakat, 290
folyókat és hegységeket találjon 291
a foltos gömbjén. 291
Milton korában a művészet és a tudomány még nem szakralizálódott, tehát az alkotót nem mágusnak, jósnak, eszement zseninek, hanem szakembernek tekintették, aki a képzettségével hozza létre az alkotásait – és a mi művész, művészet szavaink éppúgy a mesterségre utalnak a gyökeikkel, ahogy a latin eredetű szavak gyökében is mesterséget jelentett az art. Tehát a toszkán mesterről van szó.
Milton meglátogatja Galileit; Solomon Alexander Hart olajfestménye 1847-ből, részlet, forrás itt. Az ifjú Milton kezében könyv, mögötte a dominikánus őr, kezében jókora kulcs. Középen a távcső.
Milton Areopagitica című művében (1644) ír a találkozásukról:
“There it was that I found and visited the famous Galileo, growne old, a prisner to the Inquisition, for thinking in Astronomy otherwise then the Franciscan and Dominican licencers thought.”*
„Ott történt, hogy megkerestem és meglátogattam a híres Galileit, aki az inkvizíció foglyaként öregedett meg, mert másként gondolkodott a csillagászatról, mint a ferences és dominikánus cenzorok.” (Ő a licencer szót használja, ami inkább ellenőrt jelent, mégis helyénvalóbb itt a cenzor.)
Aztán az ötödik énekben feltűnik a nagy név. Isten leküldi a Földre Rafael arkangyalt, hogy figyelmeztesse Évát és Ádámot, illetve Ádámot és Évát (elnézést, ez a világkép még patriarchális, ahogy a Biblia világképe is), tehát Rafael elindul, átszáguld a Menny térségein, az angyali seregek kettényíló sorfala közt eléri a Menny kapuját, kirepül rajta, és:
From hence, no cloud, or, to obstruct his sight, 5, 257
Starr interpos'd, however small he sees, 258
Not unconform to other shining Globes, 259
Earth and the Gard'n of God, with Cedars crownd 260
Above all Hills. As when by night the Glass 261
Of Galileo, less assur'd, observes 262
Imagind Lands and Regions in the Moon: 263
Rafael 5, 256
előtt már se köztes csillag, se felhő 258
nem korlátozta a látómezőt; 257
látta a Földet – bármily kicsi is volt, 258
s bár a többi fénylő gömbtől se tért el –, 259
és látta Isten Kertjét is, az összes 260
domb csúcsa fölé nyúló cédrusokkal 261
megkoronázva. Mint amikor éjjel 261
Galileo lencséje figyeli 262
(habár bizonytalanabbul) a képzelt 262
vidékeket, régiókat a Holdon. 263
A lencse alatt az egész szerkezetet, tehát a teleszkópot értjük. Egy flamand szemüvegkészítő már korábban is konstruált távcsövet, de Galilei volt az első, aki a továbbfejlesztett eszközzel az égitesteket figyelte meg. A fenti szakaszban Galilei távcsövének a használatáról van szó (a lencse figyeli a Holdat); és az olvasó nem tudja eldönteni, hogy ezt a távcsövet most éppen Galilei használja, vagy a mester későbbi korokban élő tudós kollégái.
A hatalmas mű egyetlen kortárs hivatkozása tehát nem uralkodó, politikus, hadvezér, főpap, népvezér, még csak nem is felfedező vagy művész – bár Miltont ismerve ezeknek már több esélyük lett volna –, hanem egy tudós. Abban a korban, amikor a reneszánsz századai után hanyatlott az individuum ethosza, virágkorát élte az inkvizíció, és az egyházakkal ölelkező nagy birodalmak nem támogatták a szabad gondolatot, viszont dolgoztak a fizika, a csillagászat, a matematika, a biológia, az anatómia és a kémia tudományának nagy úttörői. A Paradise Lost a felvilágosodás előestéje.
Galilei fő műve: Matematikai érvelések és bizonyítások két új tudományág, a mechanika és a mozgások köréből. A függelékben néhány merev test súlypontjának vizsgálatával. (Ne lepődjünk meg a kimerítő címen: a korban a címek nem ismerték a lírai sűrítést – tartalomleírások voltak.) Forrás itt.
* Milton, Areopagitica, in The Complete Prose Works of John Milton, Vol. II, ed. Ernest Sirluck (Yale University Press, 1959), p. 558.
Négyzetes kép a cikk elején: részlet Hart festményéről: Galilei keze, Milton keze könyvvel, Milton válla fölött a dominikánus őr keze – középen a távcső.
A blog koncepciója itt olvasható.
https://elveszett-paradicsom.prae.hu/10298-salve/
Utóirat
A festményen Galilei mobiltelefonján tárgyal az inkvizítorokkal (köszönjük Tasnádi Editnek az érzékeny észrevételt).
Horváth Viktor
