A harmadik ének elején a narrátor prózában összefoglalja, hogy miről fog szólni a mese következő fejezete. Isten előre látja, hogy az Ördög majd meg fogja rontani az embert, ezért az embernek majd meg kell halnia; végső soron Isten ítélte halálra azzal, hogy rászabadította az Ördögöt – bár a teremtője is Isten, úgyhogy végül is miért ne. Tehát az ember…
(…) devoted to death must dye, unless some one can be found sufficient to answer for his offence, and undergo his Punishment.
(…) arra ítéltetett, hogy halállal haljon meg, hacsak nem találtatik / találtathatik / tud lenni talált valaki, aki alkalmas arra, hogy felelősséget vállaljon a vétkéért, és elviselje a büntetését.
Mi a can be found? Mit kezdjünk a passzív szerkezettel? Sajnos, a passzív a 20. század folyamán illetlenné vált a magyarban, és ez nagy kár, mert ezzel árnyaltan lehet kifejezni azt, amit nélküle kínlódva kerülgetünk. Régen leírhattam volna, hogy majd találtatik valaki, így híven visszaadhattam volna, ahogy Isten játékosan kerülgeti a lényeget; mintha azt mondaná: na tudjátok-e, gyerekek, hogy most mi lesz? Féltek, mi, hogy most majd nektek kell meghalnotok ezekért a kis földi csúszómászókért?!
Ma a passzív helyett gyakran többesszám harmadik személyt használunk; ezzel a jelen esetben így fogalmazhatnánk: hacsak nem találnak valakit – mármint az angyali karok. De mintha ezzel Isten lemondana mindenhatóságáról, mintha átengedné a döntéseket és a megoldásokat teremtményeinek. A magyar találnak kifejezés sokkal erősebben utal erre, mint az angol can be found – túl erősen, ezért ezt jobb elvetnünk.
Mi van akkor, ha Isten nem akarja elkenni a felelősséget, és ezt mondja: hacsak nem találunk valakit…? Így közösséget vállal a Menny népével. De mi ez a bizalmaskodás? Nehogy már együtt keresgéljen az ezermilliárd angyallal, holott ő tudja, hogy kit fognak megtalálni. Ez ízléstelenül sok lenne a szívatásból, ő nem veti meg ennyire a hozzá hűséges teremtményeit. Arról nem is beszélve, hogy az illető, akit keresnek, hamarosan önként fog jelentkezni, tehát nem kell őt keresgélni.
Mi a helyzet ezzel? …hacsak nem akad valaki… Tökéletes lenne, ha nem lenne túl profán, túl kollokviális – mintha ezt mondanánk: majd csak akad valaki, aki kifizeti az éttermi számlámat. Így hát ezt sem.
Most úgy tűnik, a legjobb a gordiuszi csomó átvágása, a legegyszerűbb megoldás, a lehető legegyszerűbb és legköznyelvibb: hacsak nem jön valaki… A tökéletlen megoldások közül a legjobbnak tűnik, hiszen a jön annyira semleges, hogy ez a semlegesség a magasabb stílusrétegekben is engedi őt mozogni. Vö: 1. Thessz, 5,2. (…) az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel (ford: Károli Gáspár).
Isten, Giovanni Battista Cima festménye a 16. század elejéről, forrás itt.
De vajon ki lesz az, aki feláldozza magát az emberért? Isten már tudja. Akkor hát miért lebegteti? Mi történik itt? Nézzük most már a harmadik ének verses szövegét, a főszöveget.
Isten és Jézus a Menny magasából nézik, ahogy a Sátán hatalmasan szétterjesztett szárnyain átsuhan az őskáosz birodalmán, és landol a Teremtett Univerzum külső burkán. Isten előre látja, hogy be fog hatolni a Világba, ott átjátssza magát az összes angyali védvonalon, eljut az emberhez és végül megrontja; így hát az ember elbukik.
Nézik Jézussal a landolással körülményeskedő Ördögöt ott a távolban, beszélgetnek az ember bűnbeesés utáni lehetőségeiről; Isten megállapítja, hogy mivel már biztos, hogy engedetlenek lesznek, majd meg kell halniuk. Hacsak…
(…) unless for him 210
Som other able, and as willing, pay 211
The rigid satisfaction, death for death. 212
Hacsak más, olyan, aki képes erre, 211
s hajlandó, meg nem adja a rideg 211
elégtételt: a halálért halált. 212
Ez volt a Mennyei Konzultáció első lépése: bemutatjuk a problémát, és egyben a közönség elé, a polgárok elé tárjuk megoldás lehetőségét. Az angyali karok és rendek most már érzik, hogy mekkora a tét; jöhet a folytatás: a kérdés.
Say Heav'nly Powers, where shall we find such love, 213
Which of ye will be mortal to redeem 214
Mans mortal crime, and just th' unjust to save, 215
Hol találunk ilyen szeretetet, 213
mondjátok meg, ti mennyei hatalmak! 213
Melyiktek lesz halandó, hogy kiváltsa 214
az ember halálos bűnét, s igazzá 215
tegye a hamist, hogy megmentse őt? 215
A kérdező úgy tesz, mintha kíváncsi volna, pedig nem az, mert ismeri a választ a kérdésére – illetve fordítva dolgozik: előbb megalkotta a választ, és a válaszhoz írta meg a kérdését.
Másik Konzultáció, forrás itt.
Itt nincs előre és nincs utólag, mert idő sincs, hanem Isten együtt lát mindent, ami nekünk múltnak, jelennek vagy jövőnek tűnik. Az időrend – ezzel maga az idő – számunkra, emberek számára is csak a bűnbeesés pillanatában jött létre.
Mivel nem létezik időrend, ok-okozati összefüggés sem létezik, így természetesen lehetséges, hogy a válasz előbb volt meg, mint a kérdés.
Isten annyival áll efölött a Világ fölött, amennyivel a játékszoftver-fejlesztő programozó a stratégiai játéka és a benne futkosó kis lények fölött. Látja a monitort, nézi, ahogy ott a kis teremtményei élnek, ha akarja, folytatja a játékot, ha akarja, új programot ír, vagy ha úgy akarja, akkor csak a reset gombot nyomja meg, hogy ugyanabban a játékban kezdhessen új játszmát más döntésekkel, máshogyan alakuló sorsokkal. Így már érthető a derűs játékossága, és így már mi sem bosszankodunk a konzultáción.
Négyzetes kép a cikk elején és a Facebookon: Dexter Sy: Az Atyaisten és a Fiúisten, 2017, forrás itt.
A fordítások egyelőre munkaverziók.
A blog koncepciója itt olvasható.
Horváth Viktor