2023. 11. 24.
A messzeségből
Nézőpontváltás – biztonságos követési távolság az Ördöghöz
Tartalom értékelése (5 vélemény alapján):
A messzeségből

A Sátán repül a Pokol kapuja felé, hogy kinyissa, átjusson az újonnan Teremtett Világba, és megkeresse a módját, hogy homokszemet fújjon Isten gyönyörű gépezetébe. Nemrégen vált el társaitól és vazallusaitól, a vele együtt elbukott angyaloktól, akik megbízták őt a küldetéssel. Tehát repül: nagyszabású jelenetet látunk:

 

                                                    (…) som times        2, 632
He scours the right hand coast, som times the left,       633
Now shaves with level wing the Deep, then soares       634
Up to the fiery Concave touring high.                            635

 

Hol jobb-, hol balfelöl súrolja végig                     2, 633

a felszínt, aztán széttárt szárnyakon                       634

a mélységre vág, majd magasra húz,                     634

s a tüzes boltozat alatt suhan.                                 635

 

Szárnyait próbálgató, nagy tömegű sárkány, lomhán navigáló nehézbombázó, amely teret keres magának – a vak Milton hatalmas víziója.

 

Lomhán lavírozva

Lomhán lavírozva; forrás itt.

 

Ebben még nincs semmi rendkívüli, hiszen a mű világa gyakran tár elénk kozmikus képeket – azonban most valami történik a nézőponttal:

 

                           (…) So seem'd                       2, 642
Farr off the flying Fiend (…)                              643
 

Ilyennek látszott a messzeségben a repülő Gonosz.

 

Korábban mindig közelről láttatta őt a narrátor, esetleg társaihoz beszélve mutatta, vagy hatalmasan fölénk magasodva (pajzsa, mint a Hold korongja, lándzsája, mint egy csatahajó árbóca), hallottuk őt vívódó, dühös monológok közben. Elragadott bennünket a történet, és észre sem vettük, hogy aki beszél hozzánk, a Narrátor, ott van a Pokolban az ördögökkel – hiszen másképp honnét tudná, hogy mit művelnek –, és vele mi is ott vagyunk. De most a Narrátor hirtelen állít a zoom-on, finoman teker egyet az optikán, és azt mondja, hogy a távolban, a messzeségben – mintha csak óvatosságból sokszorozná meg a követési távolságot; ezzel lebuktatta magát, vége az illúziónak, ettől a nézőpontváltástól tudatosul bennünk, hogy ő is a Pokolban van – velünk együtt.

 

Távol

Távol. Forrás itt.

 

De ez csak egy villanás, aztán rögtön visszaenged bennünket abba a közelségbe, ahonnan ismét a biztonságos önfeledtségből hallgathatjuk a mesét – mert nem kell követési távolságot tartani:

 

                                          (…) at last apeer              2, 643
Hell bounds high reaching to the horrid Roof,               644

    (…) Before the Gates there sat                                   648
On either side a formidable shape;                                 649

 

                          (…) Végre                                643

feltűnnek a Pokol határai,                                   644

magasra nyúlva, a rücskös tetőig;                      644

                   (…) És a kapu                                  648

előtt kétoldalt, két félelmetes                              649

jelenség ült; (…)

 

 

Négyzetes kép a cikk elején és a Facebookon: repülés; forrás itt.

A versfordítás egyelőre munkaverzió.

A blog koncepciója itt olvasható.

 

                                        Horváth Viktor


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés