Az eposz tizenkét énekből áll, most a kilencedikben araszolgatok, és persze korábban olvastam, tudtam, mi fog történni, és hogy a kilencedik énekben fog megtörténni, tehát most – na de amikor végül megtörtént, akkor mi van.
Már négy éve cikázom a barokk angollal és mai magyarral a Pokol kapujától a Menny kapujáig az Őskáoszon át az ördögökkel, a Tűzégből a Nap érintésével a földi Paradicsomkertbe az arkangyalokkal, van intrika, megtévesztés, csaták tömegjelenetei, grandiózus szónoklatok és intim szerelmi énekek, eszmék harca és érzelmek viharai, a Mennyek hivatali és katonai hierarchiája és a Pokol államszervezete, az antik görög-római és bibliai mitológia, a nagy földrajzi felfedezések korának kinyíló hajózási útvonalai, a 17. század hajóépítési, kertészeti és tüzérségi technológiája méhészettel, kohászattal, művészettörténettel, közgazdaságtudománnyal és a 20. század kozmológusainak elméleteit idéző fizikával, jogtudománnyal, Ptolemaiosz és Kopernikusz világmodelljeivel és paleo-gasztronómiával.
Amikor ennyi minden van éveken át, és azok az évek az emberi élet (az enyém) évei, és amikor az a rengeteg minden azért van, hogy megtörténjen az a dolog – meg kell állni egy pillanatra, amikor végül megtörténik.
So saying, her rash hand in evil hour 9, 780
Forth reaching to the Fruit, she pluck'd, she eat: 781
Earth felt the wound, and Nature from her seat 782
Sighing through all her Works gave signs of woe 783
That all was lost.
Így szólt, s hirtelen kézzel odanyúlt 9, 780
ezen a gonosz órán a gyümölcsért, 781
leszakította, és evett belőle. 781
Érzékelte a sérülést a Föld, 782
s a Természet mélységes bensejéből 782
sóhajtotta összes művein át 783
a fájdalmát. Mert minden elveszett. 783
Képek: Albrecht Dürer rézmetszete, 1504, részletek; forrás itt.
A versfordítás munkaverzió.
A blog koncepciója itt olvasható.
Horváth Viktor