Évára a dicséretözön is hat, ez biztos – de nem csak az. Mindenesetre nézzük először a gátlástalan törleszkedést, szemtelen magasztalást és dörgölőző hízelgést.
A 9. énekben a Sátán elfoglalja a kígyó testét, és az 532. sortól beszél Évához; igen jól felépített retorikával, és ez nem is esik nehezére, mert korábban szinte belehabarodott az asszonyba. A beszéde elején még csak hemzsegnek a lefegyverző kifejezések: sovran Mistress (legfőbb úrnő), sole Wonder (egyedüli csoda), Heav'n of mildness (szelídség ege – ez Éva szeme), Thy awful brow (felséges tekinteted); aztán már szemezgetni sem tudunk az áradatból:
Fairest resemblance of thy Maker faire, 9, 538
Thee all things living gaze on, all things thine 539
By gift, and thy Celestial Beautie adore 540
With ravishment beheld, (…) but here 542
In this enclosure wild, these Beasts among, 543
Beholders rude, and shallow to discerne 544
Half what in thee is fair, one man except, 545
Who sees thee? (and what is one?) who shouldst be seen 546
A Goddess among Gods, ador'd and serv'd 547
By Angels numberless, thy daily Train. 548
Legszebb hasonmása szép Alkotódnak! 538
Minden élő dolog téged figyel, 539
mindüket te kaptad meg adományként, 540
s elragadtatással nézve imádják 541
a mennyei szépségedet. (…)
Viszont itt, ebben az elzárt vadonban 543
a barmok közt, a durva bámulók 543
túl bárgyúak, hogy akár a felét is 544
felfogják annak, ami szép tebenned, 545
egy ember a kivétel, aki lát. 545
(Mi az az egy?) Téged az istenek közt 546
istennőként kell szemlélni, imádni, 547
s számtalan angyalnak szolgálni téged, 548
mint rendes, állandó kíséretednek. 548
A hízelgés akkor is hat ránk, ha pontosan tudjuk, hogy a hízelgő hazudik, mert valamit el akar érni nálunk, esetleg alantas hátsó szándék vezeti. Egyszerűen nincs ellenszere, mert a józanságunk tudatos működés, a magasztalás viszont mélyebb, érzelmi síkon végzi el a munkáját, és ez sokkalta erősebb, mint aminek a kivédésére az eszünk képes. Azonban még ez a csodafegyver is kevés lett volna ahhoz, hogy Éva megszegje az isteni parancsot; sokkal inkább valami más ejtette őt rabul.
A történet négy folytatásban – a Très Riches Heures du Duc de Berry hóráskönyv miniatúrájának részlete; 1410-es évek; Forrás itt.
Idáig a férjével beszélgetett minden nap, nagyritkán megjelentek égi küldöttek is – ő csak ezt a rendes életet ismerte, ilyen egyformaságban teltek a napok, és ahol minden nap egyforma, ott minden nap ugyanaz a nap. Ezt az egyetlen napot és egyetlen történetet élték az emberek; nem történt semmi, tehát nem volt történet. Most azonban valami történt. Megjelent egy élőlény, akit Éva látásból ismert ugyan, de csak úgy, ahogy a többi állatot, és ez az élőlény meglepetést okozott neki: beszélt hozzá, ráadásul szépen és értelmesen: elmondta neki a világ első történetét.
A narrátor klasszikusan megkomponált kis mesét ad a kígyó szájába. Az expozíció a hallgató számára ismerős élethelyzet: kezdetben nem történt semmi:
I was at first as other Beasts that graze 9, 571
The trodden Herb, of abject thoughts and low, 572
As was my food,
Először én is – mint a többi állat –, 9, 571
a füvet ettem, amin taposunk, 572
hitvány és alantas gondolkodással, 572
mivel a táplálékom is olyan volt. 573
Aztán jön a fordulat: végre, most először az életben, történt valami:
Till on a day roaving the field, I chanc'd 575
A goodly Tree farr distant to behold 576
Loaden with fruit of fairest colours mixt, 577
Ruddie and Gold:
Míg egy napon, a mezőn kóborolva 575
messze látszó, pompás fára akadtam, 576
tele a legszebb, mindenféle színű 577
pirosló és arany gyümölccsel. (…)
A beteljesülés útjában álló akadály, az akadály leküzdése. Fontos mozzanat a társadalmi környezet (a többi állat) tehetetlensége, irigysége, és a gyümölcs megszerzésére képes lények felsőbbrendűsége:
About the mossie Trunk I wound me soon, 589
For high from ground the branches would require 590
Thy utmost reach or Adams: Round the Tree 591
All other Beasts that saw, with like desire 592
Longing and envying stood, but could not reach. 593
A mohborította törzsre fonódtam, 589
mivel a magasan a föld feletti, 590
szélső ágakat csak te éred el, 591
esetleg Ádám; és a fa körül 591
az összes többi állat, aki látta, 592
vágyakozva és irigykedve állt, 593
de nem érték el a gyümölcsöket. 593
Végül a boldog megoldás:
Sated at length, ere long I might perceave 598
Strange alteration in me, to degree 599
Of Reason in my inward Powers, and Speech 600
Wanted not long, though to this shape retain'd. 601
Miután jól laktam, hamarosan 598
furcsa változást éreztem magamban: 599
felfokozott észt, szellemi erőt; 600
kis idő elteltével már beszéltem, 601
habár az alakom ilyen maradt. 601
Aztán a nagyszerű következmények – majd Éva magasztalásához visszatérve kerekíti le a sztorit:
Thenceforth to Speculations high or deep 602
I turnd my thoughts, and with capacious mind 603
Considerd all things visible in Heav'n, 604
Or Earth, or Middle, all things fair and good; 605
But all that fair and good in thy Divine 606
Semblance, and in thy Beauties heav'nly Ray 607
United I beheld;
Attól fogva a gondolataimmal 603
magas és mély elmélkedés felé 602
fordultam, és tágra nyílt értelemmel 603
gondolkodtam az összes látható 604
dolgon a Mennyben, Földön, vagy közöttük, 605
az összes szépen és jón; de az összes 605
szépséget és jóságot egyesülten 606
isteni külsődben s mennyeien 607
sugárzó szépségedben vettem észre. 607
Gyümölcs Pablo Picasso Kenyér és gyümölcsöstál, című festményén, 1909. (részlet); forrás itt:
Van eleje, közepe, vége, és ez csodálatos, mert ilyen még nem volt az idő előtti ciklikus egyformaságban élő emberpár számára. Éva már Ádámot is folyton beszéltette – persze Ádám imádott szónokolni, de ő csak a statikus világot magyarázta, az örökkévaló isteni rendről tartott előadásokat a feleségének. Hát most itt van az új mesélő egy új történettel. Az örökkévalóság megbillent, és kezdetét vette az idő.
Az 593. sorban az Ördög azt mondja, hogy a többi állat irigykedett, mert nem érhették el a gyümölcsöt. És Éva ezt elhiszi? Hiszen a madarak, rovarok és rengeteg emlős is a szeme előtt nyüzsög a fák ágai között. Nem, Éva szándékosan hagyja magát megvezetni – és a valódi lázadás nem a hiúsága, hanem az első történet meghallgatása, és ezzel a belevetődés a történelembe.
És ráadásul miféle történet ez? Ez az első történet, a történet, amivel az ember saját kalandja kezdődik, amivel az ember új dimenziót ismer meg: az időt; a civilizáció kezdetét jelentő történet, a művészet és a tudomány kezdete, az irodalom forrása – ez a történet hazugság volt. De mint tudjuk, a Sátán jelkép. A mesét mi mondjuk.
Az alcím szójátéka Apró Kata ötlete.
A versfordítások egyelőre munkaverziók.
Négyzetes kép a cikk elején és a Facebookon: A Limbourg testvérek miniatúrája a Très Riches Heures du Duc de Berry hóráskönyvben, 1410-es évek (részlet); forrás itt.
A blog koncepciója itt olvasható.
Horváth Viktor