A középkor végén a kontinens nyugati felének társadalmaiban az alattvalók egyszer csak ezt mondták a királyaiknak: Eddig tőletek kaptuk a védelmet és a büntetést, meg azt, amit hagytatok nekünk a munkánk gyümölcseiből. Ti apák voltatok, és mi a gyermekeitek voltunk. Mostantól nem kérjük a védelmet, a büntetést sem tűrjük, a pénzünket pedig mi használjuk, nem ti – nyilván az ekkor már közöttük lappangó kapitalizmus mondatta ezt velük. A királyokat megölték, kitört az alkotmányosság, az embereknek már nem gazdájuk volt, hanem kénytelenek voltak elviselni a saját szabad cselekvésüket és a gondolkodást, ez úgy összezavarta őket, hogy feltalálták a tudományt, ennek a technikai hozadékát becsatornázták a gazdaságba, ahol már a nők is bármit csinálhattak, így a nagy felfordulásban megszületett a női individuum. Az angolok nagy királynője tönkreverte a világ addigi legerősebb birodalmát, és bár Milton kora még patriarchális volt – tehát a nők voltak hibásak mindenért a tiltott gyümölcs leszakításával –, de a szépségük mellett mind fontosabb a cselekvőképességük, találékonyságuk, autonómiájuk.

Ez az autonómia időnként még álcázza magát. Ádám kozmológiai problémáról kérdezi Rafael angyalt, Éva ekkor feláll, és kivonul, mielőtt az angyal válaszát hallaná:

Yet went she not, as not with such discourse          8, 48
Delighted, or not capable her eare                             49
Of what was high: such pleasure she reserv'd,          50
Adam relating, she sole Auditress;                              51
Her Husband the Relater she preferr'd                       52
Before the Angel, and of him to ask                            53
Chose rather: (...)

De nem azért ment ki, mert az ilyen    8, 48

diskurzus nem gyönyörködtette őt,          49

vagy mert nem volt füle arra, ami            49

emelkedett. Ő ezt az örömöt                   50

csak arra tartogatta, amit Ádám              51

elmond, ha a közönség csakis ő.            51

Mert jobb volt neki hallgatni a férjét,       52

mint az angyalt, és ha választhatott,      53

inkább őt kérdezte.                                 53

Tehát őt is érdekli az égi hírnök válasza, de számára fontosabb, hogy az alávetettségét demonstrálja – a Mennyel való közvetlen kapcsolat helyett a férje közvetítését választja; de már látszik, hogy ez képtelenség. Aztán a kilencedik énekben leleplezi magát. A házaspár azon vitatkozik, hogy különválva induljanak dolgozni, vagy a leselkedő veszély miatt együtt maradjanak, amikor Éva száján kicsúszik:

That such an Enemie we have, who seeks                                274
Our ruin, both by thee informd I learne,                                     275
And from the parting Angel over-heard                                     276

As in a shadie nook I stood behind,                                          277
Just then returnd (…)                                                                 278

                  (…) Hogy van egy ilyen             273

ellenségünk, aki a pusztulásunk                  274

akarja, arról tőled értesültem,                       275

s véletlen hallottam a távozó                       276

angyaltól, amint egy sötét sarokban             277

hátul álltam; visszafelé jövet, (…)                   277

Az overhear nem egyértelműen hallgatózást jelent – a szó jelentése azt is megengedi, hogy Éva véletlenül hallotta, amit a főnökei beszélnek (a fordításban is ezt a lehetőséget választottam), azonban a továbbiak nem hagynak kétséget a hallgatózás felől. Éva maga állítja, hogy amikor ez a „véletlen” történt, akkor ő egy sötét sarokban állt. Miért kellett takarásban állnia? Azt mondja, a kertből visszafelé jövet történt. De ha jövet, akkor hogyhogy állt?

Éva kiment a kertbe, hogy ne az angyaltól, hanem majd később a férjétől tudja meg azt, ami egyébként őt is rendkívüli módon érdekli, aztán visszatér a kertből, de járás közben áll egy sötét sarokban?

Ám az igazi lázadás nem a hallgatózás, hanem a hallgatózás felfedése – miközben a negyedik énekben még ezt mondta Ádámnak a férji közvetítésről és a női alávetettségről:

God is thy Law, thou mine: to know no more            637
Is womans happiest knowledge and her praise.        638

A te törvényed Isten, az enyém                 4, 637

te vagy. A nő legboldogabb tudása               638

s dicsősége, ha nem tud többet ennél.         637

Most pedig az over-hear kifejezéssel eleinte még takargatja a dolgot, ám a következő két sorban elege lesz a taktikázgatásból, és kinyilvánítja, hogy nem kér a férj közvetítéséből; az angyal szájából hallotta, amit hallott. Hát ide jutottunk – ráadásul a bűnbeesés előtt, még az ártatlanság állapotában.

Ezek után nem csodálkozunk, amikor a kilencedik ének nagy házastársi vitájában Éváé az utolsó szó. És még ez sem elég. Visszahúzza a kezét:

Thus saying, from her Husbands hand her hand       9, 385
Soft she withdrew (…)

Ezt mondta, s lágyan kihúzta kezét                   9, 386

férje kezéből, (…)

Ez a visszahúzott kéz ugyanaz a kéz, amit Ádám elkapott, amikor Évát khm… Nagyon úgy tűnik, hogy megerőszakolta szerelmük hajnalán, közvetlenül Éva megalkotása után – ahogy Éva beszél a férjének első találkozásukról:

                       (…) thy gentle hand     4, 488
Seisd mine, I yielded, (…)

És gyöngéd kezed elkapta kezem,     4, 488

s én meghajoltam, (…)

Ádám gyöngéden kapta el, most Éva lágyan húzza vissza – mindenki nagyon kedves, de vége a régi rendnek. Milton látszólag hibátlan macsó, ám a homlokzat mögött recseg-ropog a patriarchátus épülete.

Hugonnai Vilma, az első magyar nő, aki orvosi egyetemet végzett – Zürichben 1879-ben. Magyarországon nem fogadták el a diplomáját. Forrás itt.

Négyzetes kép a cikk elején és a Facebookon: Eugéne Delacroix A Szabadság vezeti a népet című festménye, 1830, forrás itt.

A versfordítások egyelőre munkaverziók

A blog koncepciója itt olvasható.

Horváth Viktor