Egyik korábbi cikkem arról szólt, hogy Victor Hugo A nevető ember című regényében a narrátor így beszél a Sátánról:

„A démont rágalmazzák. Nem ő vitte kisértésbe Évát. Éva csábította el őt. Az asszony kezdte. Lucifer nyugodtan ment arra. Meglátta az asszonyt. És sátán lett.”

(A nevető ember, II. kötet, 3. könyv, Abyssus abyssum vocat fejezet, Hajós Kornél fordítása – Apró Kata gyűjtése.)

Most kiderül, hogy a nagy francia író az Elveszett Paradicsomból vette ezt az ötletet, csak ellentétébe fordította Milton találmányát. Hugónál a Sátán csak áldozat, és Éva a felelős mindenért. Viszont a Paradise Lost 9. énekében ez történik, amikor az Ördög a kígyóba bújva rátalál a gyönyörű rózsalugasában egymaga dolgozgató Évára:

Much hee the Place admir'd, the Person more.              9, 444

Csodálta a helyet, de sokkal inkább               9, 444

a nőt.

Eddig ugyanott tartunk, ahol V. Hugo is kétszáz évvel később: Lucifert megbabonázza a szép Éva. A következő szakaszban a narrátor elengedi a mese fonalát, és önfeledten egy óriási hasonlatba merül. Lucifer most olyan, mint:

As one who long in populous City pent,                       445
Where Houses thick and Sewers annoy the Aire,       446
Forth issuing on a Summers Morn to breathe             447
Among the pleasant Villages and Farmes                     448
Adjoynd, from each thing met conceaves delight,       449
The smell of Grain, or tedded Grass, or Kine,               450

Dairie, each rural sight, each rural sound;                     451
 

(…) Mint aki hosszan élt bezárva                445

zsúfolt városban, házak sűrűjében,                445

ahol a kanálisok mérgezik                               446

a levegőt; és most végre előjön                       447

egy nyári reggelen, hogy lélegezzen                447

a kedves falvak s szomszédos tanyák              448

között, s amivel csak találkozik,                        449

mindenből gyönyörűséget merít:                     449

gabona, szénaillat, tehenek,                           450

tejgazdaság, minden vidéki látvány,              451

minden vidéki hang.

Miért ne csöppenhetne a Sátán hirtelen Milton korának falusi idilljébe? – végül is most az ő szemén át látunk mindent, márpedig ő időtlen és idők feletti, tehát lehet akár a 17. századi városiasodás áldozata is. Aztán:

If chance Or  with Nymphlike step fair Virgin pass,                       452
What pleasing seemd, for her now pleases more,                        453
She most, and in her look summs all Delight.                             454

                                 Ha a szerencse               451

nimfa-léptű tiszta szüzet visz arra,                   452

akkor, ami kellemesnek hatott,                      453

az most még annál is kellemesebb,              453

és leginkább a nő: minden gyönyör              454

az ő tekintetében egyesül.                            454

Azonban ez már zavarba ejtő. Úgy tűnik, tényleg beleszeretett Évába. Korábban kiderült, hogy az angyaloknak is van nemük, és a Mennyben szerelmi, sőt szexuális életet is élnek, és hogy Lucifer angyal hímnemű, tehát később ördögként is fiú. De mindeddig csak szupernaturális síkon volt szerelmes, anyagtalan elvontságban követte el összes szexuális bűncselekményét, az Éva iránti szerelemmel viszont az anyagtalant az anyagitól elválasztó tilalmat is megszegi – nyilván hat rá, hogy most először evilági teremtmény testébe bújt: az amúgy ártatlan kígyóéba. Igazi transzcendens perverzió.

Éva és a Kígyó románca William Blake illusztrációján, 1808, részlet; forrás itt.

Éva földi teste a női angyalokén is túltesz:

                                (…) her Heav'nly forme                  457
Angelic, but more soft, and Feminine,                        458
Her graceful Innocence, her every Aire                      459
Of gesture or lest action overawd                               460
His Malice, and with rapine sweet bereav'd               461
His fierceness of the fierce intent it brought:                462

                        (…) A mennyei                 457

formája az angyaloké, de lágyabb,          458

női. Ártatlansága tiszta bája,                   459

minden légies mozdulata szinte               460

megbénította rosszindulatát,                   460

s szelíden kilopta nekivadult                    461

szándékából a vad erőszakot.                   462

Ez tényleg szerelem, ráadásul a 12-13. századi trubadúroké, ahol a nőnek és a nő szerelmének isteni hatalma van a trubadúr fölött: a nő képes megrontani vagy üdvözíteni, megbetegíteni, megölni vagy meggyógyítani a férfit, az ostobát okossá, a gonoszt jóvá változtathatja, vagy akár fordítva is.

V. Hugónál Lucifer eleve jó volt, de Éva látványa megrontotta, Miltonnál Lucifer gonosz volt, de Éva látványa jóságossá tette.

That space the Evil one abstracted stood                 463
From his own evil, and for the time remaind            464

Stupidly good, of enmitie disarm'd,                            465
Of guile, of hate, of envie, of revenge;                     466

Ott állt a Főgonosz kiüresítve                          463

saját gonoszságából, s egy időre                    464

üresfejűen jóságos maradt:                             465

ravaszság, háború és gyűlölet,                      466

irigység, bosszúvágy lefegyverezve.              465

Itt az olvasón úrrá lesz a rémület. Ha az Ördög így marad, és lemond a szándékáról, az emberiség megrontásáról, akkor a hátra lévő három és fél ének bukolikus falusi agrár-szerelmi románcba fullad, és mi halálra unjuk magunkat.

Kép a cikk elején és a Facebookon: Jacques Cazotte Szerelmes ördög című regényének fedőlapja (1772), forrás itt.

A versfordítások egyelőre munkaverziók.

A blog koncepciója itt olvasható.

                          Horváth Viktor