2022. 07. 01.
Hallod vagy elviseled?
A félrenyúlás lélektana
Tartalom értékelése (6 vélemény alapján):
Hallod vagy elviseled?

A Paradise Lost 9. énekének 213. sorában ez áll: hear (hall). Legalábbis az 1667-es első kiadásban. Ezt az első kiadást sokszor újranyomták Samuel Simmons nyomdájában, majd 1674-ben átdolgozták, tíz helyett tizenkét énekbe szerkesztették és újraszedték a szöveget – és ebben a második kiadásban ugyanabban a sorban a hear helyén ez áll: bear (elvisel, hordoz). Simmons, vagy a szedője hibázott. Ma azt mondanánk, hogy elütés, ám akkor még nem billentyűket ütögettek a szedők, hanem szedőszekrényből válogatták a betűket, úgyhogy inkább azt mondhatjuk, hogy félrenyúlás.

 

betűszekrény

Magyar szedőszekrény sémája 1891-ből; forrás itt.

 

Az ilyen hibára ott nagy az esély, ahol a kérdéses karakterek a rendszer szomszédos elemei. Itt a H és a B betűkről van szó; nem tudom, hogy Simmons szedőszekrényében hogy volt, mindenesetre a mai billentyűzetünkön szomszédok. Viszont ha 1674-ben nem voltak szomszédok, akkor igazán érdekes ez a hiba.

Éva panaszkodik Ádámnak, hogy a Kert vadul burjánzó növényzete túl sok munkát ad kettőjüknek, és javaslatot tesz a feladat racionalizálására.

 

                                  (…) Thou therefore now advise       212
Or hear what to my minde first thoughts present,            213      bear
Let us divide our labours, (…)

 

Az 1667-es kiadásban:

                                           (…) Tehát              212

adj tanácsot, vagy hallgasd meg, ami            213

eszembe jutott: Osszuk el a munkánk!            214

 

Az 1674-es kiadásban:

                                      (…) Tehát                  212

adj tanácsot, vagy viseld el, ami                     213

eszembe jutott: Osszuk el a munkánk!          214

 

Azt javasolja, hogy dolgozzanak más-más helyszíneken, mert úgy nem terelik el egymás figyelmét flörtöléssel és beszélgetéssel, tehát többet tudnak végezni estig. Ádám ebbe nem akar beleegyezni, mert előző nap figyelmeztették őket, hogy ma el fog jönni a bukott angyal, hogy ajánlatot tegyen, és nekik erőseknek kell lenniük. És ha együtt maradtak volna, valószínűleg ellen tudtak volna állni a kísértésnek – de ők különváltak.

Milton eposza ekkor már hét éve a piacon volt, a nyomdász nyilván ismerte, a Bibliát még inkább ismerte, tudta jól, mi lesz Éva javaslatából, aztán munka közben talán elragadta a szenvedély, talán kicsit izgult is, és bármilyen precíz szakember lehetett, mellényúlt, de mivel precíz szakember volt, értelmesen nyúlt mellé (akár véletlenül, akár vélten).

 

Werdt

17. századi nyomda Abraham van Werdt rézmetszetén. Bal oldalt szedőszekrények; forrás itt.

 

Ha Éva ezt mondja: viseld el / hordozd a javaslatomat, ebbe beleértjük, hogy viseld el a javaslatom következményeit. Éva tudta volna, hogy mi következik?

Sigmund Freud A mindennapi élet pszichopatológiája című munkájában foglalkozik az elvétésekkel – a hibákkal az elfojtott, tudattalanba kényszerített élményeink, érzéseink, a proto-tudásunk tör a felszínre.

Évát korábban az Ördög álmában átprogramozta (4. ének), és most Éva Miltonnal munkaszervezési tétellé szublimálta ezt a rejtett motívumát, ami a szöveget olvasó nyomdász tudatküszöbe alatt kóborolt, aztán áttörte a közös felettes énjük cenzúráját. Mitikus-kulturális-transzperszonális elvétés.

Éva így sokkal agresszívebb, olyan, mint egy házsártos feleség, akinek nem lehet ellentmondani, Ádám pedig áldozat – sokkal kevésbé a Sátán, mint inkább erőszakos felesége áldozata. A szedő megérzett valamit Ádám és Éva nehéz jövőjéből, a saját jelenéből, és ez vitte félre a kezét; talán akkoriban nehéz napjai voltak az asszonnyal odahaza, talán a mitikus Éva ősanya elvétése szivárgott előre az időben pár ezer évet a Milton nevű médiummal. Ha így volt, akkor mindannyiuk (Éva, Ádám, Ördög, Isten, Milton) keze a nyomdász volt. Éljen a derék Samuel Simmons – ez egy szép, a szöveget gazdagító félrenyúlás. (A következő kiadásokban korrigálták.)

 

Négyzetes kép a cikk elején és a Facebookon: nyomdai szedés a kora újkorban; forrás itt.

A blog koncepciója itt olvasható.

 

                                    Horváth Viktor

Utóirat olvasóink visszajelzései nyomán

A nyomdász nő volt. (Ez ugyan nem valószínű – ismerve a kor foglalkoztatási gyakorlatát –, ám lehetséges.) Tehát nő volt, és tele lett a hócipője férfi kollégáival a nyomdában; nyilván folyton a fenekére csapkodtak, és szexista viccekkel szórakoztatták. Tehát amikor senki nem nézett oda, kicserélt egy betűt a szedőtükörben, és ezzel véget vetett az idillnek – és ezért bevállalta, hogy a férjével együtt őt is kirúgják a Paradicsomból. Meg még a nyomdából is.


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés