A magyar szavak sokkal hosszabbak az angoloknál. Állandó kérdés, hogy a tömörség igényét hogyan tartsuk egyensúlyban az önfeledt kibontás és terpeszkedés pazarló szépségével. Asztronómiai szakasz következik, ezek a legszebbek – akár az angyalok forognak az égi mechanizmus hatalmas körein, akár a démonok őrlődnek a kozmikus óramű kerregésében.
Mekkorára bonthatok ki egyetlen szót? Ez a szó a colure. Két sor lesz belőle. Vagy lehet belőle egyetlen sor, de akkor pontatlan vagyok. Vagy lehetne egyetlen szó is: kolur. Csakhogy ez a csillagászati terminus egyáltalán nem közkeletű nálunk, így hosszú lábjegyzettel kellene terhelnem az olvasót és az olvasást. Némi lábjegyzetet majd így sem úszunk meg. Nézzük.
A 4. ének végén a Sátán megszökött Gábriel arkangyal elől, érvényben van ellene a letartóztatási parancs, tehát bujkálnia kell. Tudja, hogy a Napból egy másik arkangyal, Uriel figyeli a Földet – eleve ő fedezte fel a behatolását –, tehát most az a legfontosabb, hogy soha ne kerüljön a földgolyó Nap felőli oldalára (9. ének):
By Night he fled, and at Midnight return'd. 9, 58
From compassing the Earth, cautious of day, 59
Since Uriel Regent of the Sun descri'd 60
His entrance, and forewarnd the Cherubim 61
That kept thir watch; thence full of anguish driv'n, 62
The space of seven continu'd Nights he rode 63
With darkness, thrice the Equinoctial Line 64
He circl'd, four times cross'd the Carr of Night 65
From Pole to Pole, traversing each Colure. 66
(…) Az éjszakával 9, 57
menekült el, éjfélkor visszatért 58
a Föld körül tett útjáról, ahol 59
a nappalokat gondosan kerülte, 59
mióta Uriel, a Nap királya 60
felderítette a behatolását, 61
s figyelmeztette az őrségben álló 62
kerubokat. Kínoktól hajtva nyargalt 62
azóta, hét folytonos éj terében 63
a sötétséggel, háromszor körözve 63
az egyenlítőn, s négyszer szállva át 64
az Éj fogatának útja előtt 65
az egyik pólustól a másikig, 66
metszve a napforduló délkörét 66
és a napéjegyenlőség körét. 66
Vagy így, ha a colure-ból nem két sort, hanem egy sort akarunk:
(…) az egyik pólustól a másikig, 66
metszve az összes hosszúsági kört. 66
A vastaggal szedett részek egymás megfelelői – két szóból a magyarban két sor lett. Esetleg egy. De inkább kettő: a csillagászati betét szépsége megéri a helypazarlást. A pazarlás pazar.
Mi a kolur? És milyen pályán mozgott a Sátán?
(Több napomba telt, mire az alábbiakat kibogoztam. Ha a kedves olvasó netán nem érti, akkor kénytelen elhinni – Miltonnak és nekem –, hogy az Ördög tényleg sötétben maradt, míg hét nap és hét éjjel száguldozott.)
A Föld keringési síkját ekliptikának hívják; ez a sík képzeletbeli vonalként rajzolható fel az égboltra – és a többi bolygó is nagyjából ebben a síkban mozog, így ők is ezen az egyenesen vonulnak végig, a Nappal együtt – ilyennek látjuk a mozgásukat a Földről.
Az ekliptika síkjában mozgó Nap útja évszakonként billeg, látszólagosan, mert a Föld forgástengelye ferde, így télen az ekliptika alacsonyabb íven fut, nyáron pedig magasabb íven. A megdőlt forgástengely miatt (látszólag a megdőlt ekliptika miatt) a Nap ciklikusan hol az északi, hol a déli pólusra nem lát rá; ezek a telek.
Délköröknek (hosszúsági köröknek) nevezik azokat a földfelszínre rajzolható képzeletbeli köröket, amelyek áthaladnak az északi és a déli póluson is. Végtelen sok ilyen délkör rajzolható, és természetesen mindegyik metszi mindegyiket a Föld északi és déli pólusán. Két kitüntetett délkör van: A napéjegyenlőség és a napforduló délköre, ezek derékszögben metszik egymást, képzeletbeli körlapjaik négy egyenlő gömbcikkre osztják a földgömböt. Az Ördögöt persze nem ez a geometria érdekli, hanem csak az, hogy mindig árnyékban maradhasson.
Hét éjszakáról van szó, hét nap egybefüggő éjszakájáról. Ha az Ördög végig a Nappal ellentétes oldalon akar maradni, hogy az éjszaka egybefüggő maradjon, akkor a Föld forgási sebességével kell száguldania az egyenlítőn, mégpedig keletről nyugat felé – az ellenkező irányban folyton belefutna a reggelbe, de így együtt mozog az éjszakával.
Igen ám, de a szöveg azt mondja, hogy háromszor körözött az egyenlítőn. Akkor hogy jön ki a hét nap egybefüggő éjszakája? Hogy oldotta meg a további négyet? Úgy, hogy az egyenlítőre merőlegesen, a délkörökön futva is meg lehet kerülni a földet, pólustól pólusig, tehát az Északi- és a Déli-sarkon átrepülve is eljuthat az éjjeli oldalra.
Ha az egyenlítőn futva marad éjszakában, akkor elég, ha tartja a sebességét (1674 km/h). Viszont ha valamelyik délkörön, az egyenlítőre merőlegesen kering, akkor figyelnie kell rá, nehogy a délkör forgása belesodorja őt a hajnalba. Mindig akkor kell vagy az északi, vagy a Déli-sark fölé érnie, amikor az illető sarkot a saját telének sötétsége borítja. Ám évszakváltásra nincs időnk, mert a narrátor csak négy napot engedélyezett a pólusok közötti utakra, tehát valahol csalás van: azt a sarkot, ahol éppen nyár van, az Ördögnek nem szabad érintenie, hanem jóval a pólus alatt kell elhaladnia, ahol még szürkület van. Ha az Ördög ezt a megoldást választja, akkor Milton trehányul fogalmazott, amikor azt mondta, hogy „from pole to pole”, tehát hogy pólustól pólusig. A Főgonosz csak az egyik pólus fölött szállhatott át, mert a másik fölött nyár volt, így összetett mozgást kellett produkálnia: úgy repülni észak-déli irányban, hogy eközben kelet-nyugati irányban is repül – és így joggal mondja a narrátor, hogy metszette mindegyik kolurt (a napforduló és a napéjegyenlőség délköreit), de azt nem mondhatja, hogy „pólustól pólusig”.
A két colure: a napforduló délköre (kék) és a napéjegyenlőség délköre (sárga). Forrás itt.
Azonban a Sátánnak van még egy esélye arra, hogy megmentse John Milton hitelét – tehát keringhet úgy is, hogy valóban érintse mindkét pólust, négy nap alatt, és mindeközben végig árnyékban is maradjon, és így majd nem nevezhetjük John Miltont felelőtlen szerzőnek, aki gondatlanságával veszélybe sodorja hősét. Ehhez úgy kell megválasztania a délkörökön keringés négy napját, hogy a napéjegyenlőség pillanata pontosan elfelezze ezt a négy napot. Így az első két napon a Sátán úgy száguldozik észak és dél között, hogy a Déli-sark környékén még az éjszakák a hosszabbak, eközben északon kerüli a pólust, majd két nap múlva, pontosan a napéjegyenlőség pillanatában vált, mindig az Északi-sark fölött halad át, és a déli pólust kerüli el az átellenes oldalon.
És ahhoz, hogy teljesítse a mindkét főkör metszését (a napforduló és a napéjegyenlőség kolurján való keresztülhaladást), egy harmadik, névtelen délkörön kell haladnia, hiszen bármelyik főkörön halad, csak a másik főkört metszheti, a saját főkörét nem. Mindenképpen késpenge élen táncol, közel jár ahhoz, hogy megvilágítsa őt a nap, nem hiába mondja a narrátor, hogy metszi az Éj szekerének útját – majdnem elgázolja őt a reggel.
Kedves Olvasó, ha csillagász vagy, kérlek, jelezz vissza, hogy jól gondolom-e.
Abban nevelkedtem, hogy a Föld kering a nap körül, viszont Milton korában még alig néhány évszázados, tehát nagyon friss volt a Kopernikuszi rendszer. Jobbára csak az értelmiséghez jutott el, és erős volt az egyházak ellenállása is – Galileit még letartóztatták az új modell terjesztéséért. Milton természetesen ismerte az új modellt, viszont természetes volt számára a régi, ptolemaioszi modell is, mindkettőben képes volt látni és gondolkodni egyidejűleg. Ezzel a szinkron látással írta meg a fenti szakaszt – ez ad olyan GPS-t a Sátánnak, amellyel képes a komplex mozgásra az őrült menekülés közben úgy, hogy még a szerző tévedését is képes korrigálni, és elkerülni az Északi-sarkot, ha ott éppen nyár van – ha már a narrátor azt mondta, hogy ott járt.
Az összerendezettség és a káosz határterületén születnek a nagy teljesítmények.
A versfordítás egyelőre munkaverzió.
Négyzetes kép a cikk elején és a Facebookon: Claude Monet: Napfelkelte, 1874. Forrás itt.
A blog koncepciója itt olvasható.
Horváth Viktor