Hogyan születtünk? Ki emlékszik a születése percére, és arra, ami rögtön azután történt?
A következő három cikk az Elveszett Paradicsom három hősének születését mondja el – úgy, ahogy ők maguk emlékeznek erre. Nézzük meg, mit mond Éva (4. ének), aztán Ádám (8. ének), végül pedig Lucifer (5. ének).
Beszédesek lesznek az eltérések. A születés utáni pillanatokban az emberpár tudati működése nagyon hasonló, ám komoly eltéréseket találunk a beszámolóikban, amint a másik ember megjelenik az életükben. Lucifer pedig egyszerűen nem emlékszik semmire, viszont megvan a saját elmélete.
Nézzük először Évát. Így mesél a férjének:
(…) repos'd 4, 450
Under a shade of flours, much wondring where 451
And what I was, whence thither brought, and how. 452
(…) Virágsátor alatt 4, 450
feküdtem, és csodálkoztam, hogyan 451
kerültem oda, honnan; és mi voltam. 452
Ez egy teljes intellektusa birtokában lévő, felnőtt ember nyilatkozata.
Not distant far from thence a murmuring sound 453
Of waters issu'd from a Cave and spread 454
Into a liquid Plain, then stood unmov'd 455
Pure as th' expanse of Heav’n; I thither went 456
With unexperienc't thought, and laid me downe 457
On the green bank, to look into the cleer 458
Smooth Lake, that to me seemd another Skie. 459
Nem messze egy barlangban víz morajlott, 453
feltört, folyékony síksággá terült szét, 454
azután megállt mozdulatlanul, 455
tisztán, mint a tágas ég. Odamentem, 456
mit sem sejtve a zöld partra hasaltam, 457
belenéztem a tükörsima tóba, 458
amely egy másik égnek tűnt, (…)
Agyi kapacitása egy felnőtté, és újszülöttként indul el felfedezni a környezetét – mintegy alkalmazásokat tölt le a még üres hardverre. És jön a meglepetés.
Éva a tónál; John Martin rézmetszete hidegtű technikával (részlet) 1825-ből, forrás itt.
As I bent down to look, just opposite, 460
A shape within the watry gleam appeard 461
Bending to look on me, I started back, 462
It started back, but pleas'd I soon returnd, 463
Pleas'd it returnd as soon with answering looks 464
Of sympathie and love;
(…) és akkor 459
éppen szemben, ahogy föléhajoltam, 460
a vízből egy alak csillant elő, 461
felémhajolt, nézett, visszariadtam, 462
és visszariadt, de örültem is: 463
visszahajoltam, és visszahajolt 463
épp akkor ő is, mert ő is örült: 464
a szimpátia és a szeretet 465
tekintete válaszolt az enyémre. 464
Narcisszoszt ábrázoló miniatúra a Rózsa regényből (1380), forrás itt.
A világ felfedezése során eljut saját maga felfedezéséhez, de nem jön rá a saját és a „másik” mozgásának az összefüggésére. Hm. Látni fogjuk, hogy Ádámnak nem volt ilyen problémája. Éva nem képes azonosítani magát – kívülről kapja meg az identitását.
there I had fixt 465
Mine eyes till now, and pin'd with vain desire, 466
Had not a voice thus warnd me, What thou seest, 467
What there thou seest fair creature is thy self, 468
With thee it came and goes:
Néztem – és máig ottragadva nézném 466
hiábavaló vággyal –, mígnem egy hang 467
így figyelmeztetett: amit te látsz, 467
szép teremtmény, amit látsz, az te vagy, 468
veled jött és megy el; (…)
Claude Martin Narcisszosz c. festménye (2014), forrás itt.
Isten mondja meg neki, hogy kicsoda – egyúttal felvilágosítja őt az optika alapjairól.
but follow me,
And I will bring thee where no shadow staies 470
Thy coming, and thy soft imbraces, hee
Whose image thou art, him thou shalt enjoy
Inseparablie thine, to him shalt beare
Multitudes like thy self, and thence be call'd
Mother of human Race (…)
(…) de csak kövess, 469
odaviszlek, ahol nem csak egy árnykép 470
vár téged s finom ölelésedet, 471
hanem ő, kinek te képmása vagy, 472
akiben az örömödet leled majd, 472
és aki elválaszthatatlanul 473
lesz a tied, s kinek majd megszülöd 473
a magadhoz hasonlók sokaságát, 474
s ezért az emberiség anyja lesz 475
a neved. (…)
Ádámhoz hasonlóan Éva is önállóan kezdi felfedezni a világot, de már az első lépése után gondnokság alá helyezik – aztán megkapja tárgyiasításának programját: azért létezik, mert szülni fog, de nem magának, és nem is a gyermeknek szüli a gyermeket, hanem valaki másnak.
És most Isten elvezeti őt a férfihoz.
(…) what could I doe, 475
But follow strait, invisibly thus led?
Till I espid thee, fair indeed and tall,
Under a Platan, yet methought less faire,
Less winning soft, less amiablie milde,
Then that smooth watry image; (…)
(…) Mi mást tehettem, követtem 475
hamar a láthatatlan vezetőt, 476
míg megláttalak egy platán alatt. 478
Valóban délceg voltál és magas, 477
de mégsem látszottál annyira szépnek, 478
vonzóan selymesnek, szerethetően 479
szelídnek, mint a finom vízi képmás. 480
Éva itt még autonóm. Elképesztő módon saját nőiségét többre tartja a férfiasságnál. Ha a Teremtés az evolúció jelképe, a bűnbeesés pedig a civilizációé, akkor a fenti mondat a történelem előtti idők időtlenül hosszú matriarchátusáé – amely nem sokáig tartott, mert nem volt még idő. Éva most meglátta a férfit, az idő és a történelem feltalálóját, és azonnal menekülni próbál; mondjuk, ez a női autonómia megmentésére tett kísérlet jelképe:
(…) back I turnd, 480
Thou following cryd'st aloud, Return faire Eve,
Whom fli'st thou? whom thou fli'st, of him thou art,
His flesh, his bone; to give thee being I lent
Out of my side to thee, neerest my heart
Substantial Life, to have thee by my side 485
Henceforth an individual solace dear;
Part of my Soul I seek thee, and thee claim
My other half:
Megfordultam, de hangosan utánam 481
kiáltottál: szép Éva, gyere vissza! 481
Ki elől futsz? Aki elől szaladsz, 482
abból vagy: a csontjából és húsából. 482
Hogy létezhess, az oldalamból adtam, 483
a szívem közeléből lényegi 484
életet, hogy az oldalamon állj 485
ezentúl drága, elválaszthatatlan 486
vigasztalásul; lelkem részeként 487
jogot tartok rád mint másik felemre. 487
William Blake illusztrációja az Elveszett Paradicsomhoz, 1808. (részlet), forrás itt.
A nő értékes birtoktárgy. Most Éva visszaidézi, ahogy Ádám elmondja Éva születésének mítoszát, ő ezzel semmit nem tudott szembehelyezni, erre Ádám mintegy megerőszakolja. Éva ezt így idézi vissza az aktus utáni behódolás állapotában – tehát immár az alávetettség megváltozott tudatállapotában:
with that thy gentle hand
Seisd mine, I yielded and from that time see
How beauty is excelld by manly grace 490
And wisdom, which alone is truly fair.
És gyöngéd kezed elkapta kezem, 488
én meghajoltam, és azóta látom, 489
a szépségnek messze fölötte áll 490
a férfiasság, bölcsesség, amely 491
csakis és egyedül valódi szépség. 491
A legázolás még így is látszik valamelyest, de az értékstruktúra az ellentétébe fordult: a nő maximum szép lehet – de még ha így is van, az ő szépsége nem sokat ér a férfierények mellett.
A férfiuralomból szemlélve a férfiuralom a legtökéletesebb – a nők számára is.
Négyzetes kép a cikk elején és a Facebookon: William Blake illusztrációja az Elveszett Paradicsomhoz, 1808. (részlet), forrás itt.
A blog koncepciója itt olvasható.
Horváth Viktor