A 8. énekben Ádám elragadtatottan beszél Éváról Rafael arkangyalnak. Hiába, szerelmes.
All higher knowledge in her presence falls 8, 551
Degraded, Wisdom in discourse with her 552
Looses discount'nanc't, and like folly shewes; 553
A jelenlétében lefokozódik 8, 551
a magasabb tudás; és ővele 551
beszélve a bölcsesség meginog, 552
és bolondsághoz hasonlót mutat. 553
Ezek valóságos csodatételek – vagy átkok. Az imádott nőhöz való viszony itt olyan, mint az első trubadúr, IX. Vilmos Molt jauzions kezdősorú költeményében – több, mint fél évezreddel korábban. A trubadúr ezt mondja a szerelméről:
Per son joi pot malaus sanar,
E per sa ira sas morir,
E savis hom enfolezir
E belhs hom sa beutat mudar
E·l plus cortes vilanejar,
E·l totz vilas encortezir.
Gyógyulást tesz a betegen,
s küldi az épet a halálba,
a bölcset elbutítja átka;
dühétől szépből förtelem,
műveltből oktalan leszen;
eltűnik a bugris hibája.
(Ford: HV)
IX. Vilmos ( Guilhèm de Peitieus) egy 13. századi énekeskönyvben, forrás itt.
Ez a trubadúrok nagy találmánya. Mindent megtartottak a korábbi évszázadok latin nyelvű, kolostori költészetéből, leginkább a szerelmet, csak éppen Isten szerelmét áttranszponálták a Nőre – mint új istenségre –, és így az összes csodát, melyet Isten elvégezhet, szintén áttették a nőre. Beleértve a földi élet megrontását vagy megjobbítását, az üdvösséget vagy az elkárhozást.
Aztán Rafael véget vet a nyavalygásnak, és keményen helyre rakja Ádámot:
(…) fair no doubt, and worthy well 8, 568
Thy cherishing, thy honouring, and thy love, 569
Not thy subjection (…) 575
Made so adorn for thy delight the more, 576
So awful (…)
Kétségtelen, hogy szép, és nagyon is 8, 568
méltó, hogy kedveld, becsüld és szeresd, 569
de arra nem, hogy alávesd magad. 570
(…) Ő csak miattad, 575
a te még nagyobb gyönyörödre van 576
ilyen lenyűgözően ékesítve (…) 577
Itt már nincs helye a trubadúrok ötletének, ez itt a protestáns apajog. A reneszánszban még élt a középkori nőkultusz, Milton szakít ezzel – de minimum továbblép –, aztán majd a romantika visszatalál az égi és földi szerelem absztrakt egymásra vetítésével a nő- és szerelemkultuszhoz is – még mindig a patriarchátus keretei között.
Ám az Elveszett Paradicsom világképétől távol áll a nőellenesség. A kor női olvasói számára felszabadító volt Milton Évájának intelligenciája, finomsága, autonómiája és innovativitása. Az eposz Éva jövőbe mutató, életigenlő beszédével zárul.
Négyzetes kép a cikk elején: IX. Vilmos egy 13. századi énekeskönyvből – forrás itt.
A blog koncepciója itt olvasható.
Horváth Viktor