Reggel a Paradicsomkertben. Előző éjjel a Sátán agymosást próbált végrehajtani az alvó Éván, ezért az azt álmodta, hogy eszik a tiltott Fáról. Felébredve elmesélte Ádámnak, aki aggódva bár, de megnyugtatta Évát is és magát is, aztán megkönnyebbülten kiléptek a napfelkeltébe, elmondták reggeli imájukat; dicsérték a Teremtőt, és így szólították meg az angyalokat (5. ének):
Speak yee who best can tell, ye Sons of Light, 160
Angels, for yee behold him, and with songs 161
And choral symphonies, Day without Night, 162
Circle his Throne rejoycing, yee in Heav'n, 163
On Earth joyn all ye Creatures to extoll 164
Him first, him last, him midst, and without end. 165
Itt egy lapszéli jegyzet a Jelenések Könyve 22:13-ra utal: Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég. (Károli Gáspár ford.) Tehát így imádkozik Milton emberpárja:
Beszéljetek ti, akik a legjobban el tudjátok mondani, fény fiai, angyalok, mert ti látjátok őt, és énekekkel és karban előadott szimfóniákkal, éjszaka nélküli nappalban keringtek a trónja körül, örömben. Ti, a Mennyben és a Földön, minden teremtmény egyesülten magasztalja őt, az elsőt, a végsőt, a köztest és a végtelent.
A fordító gyarló, a barokk grammatika meg nem pont olyan, mint a mai, így a furcsa helyeken, vagy ha kíváncsiak vagyunk, utánanézünk, hogy mit csináltak a kollégák.
Jánosi Gusztáv kb. százhúsz éve: Ti mennylakók, mind egyesüljetek, / s föld lényei, dicsérni Őt először, / utószor Őt, Őt mindig mindörökké.
Jánosi Gusztáv minden elismerést megérdemel, mert amúgy igazán ritkán hibázott, pedig akkor még nem volt internet, és kevesebb volt az elérhető filológiai háttéranyag.
A ma létező legfrissebb teljes fordításban ezt írja Jánosy István jó ötven éve: hozzátok társulnak a földi lények, / először és utószor, szüntelen / dicsérni őt.
A kollégák szerint a teremtményeknek kellene így cselekedniük, holott ez a Teremtő leírása.
Bárki hibázhat, na de amikor a fordító pont ott hibázik, ahol az elődje is, az gyanús. Amikor követjük az elődöt, mint maci a málnásba.
A spanyol verzió így olvassa:
…todas las criaturas le glorifiquen en la tierra, como el primero y el último, como el medio y el eterno. ...minden teremtmény dicsőítse őt mint elsőt, mint utolsót, mint köztest, mint örökkévalót.
A legelső magyar fordító, Bessenyei Sándor is azt mondja jó kétszázhúsz éve – és ha ő ezt mondja, akkor a francia is, mert Bessenyei számára ez volt a közvetítőnyelv: …ő az első, utolsó, közepe mindennek.
A kérdéses hely Bessenyei Sándor fordításának első kiadásából (1796)
A dolog kézenfekvő is, mert a Paradicsomban, a bűntelenség állapotában az örök élet és az örök időtlenség volt az emberi lét prognózisa; semmi értelme nem lett volna imába foglalni, hogy majd utószor is dicsérjük az Istent – hiszen akkor még nem létezett utószor.
Alexander Boghossian: A kezdet vége (1973)
Vagy lehetséges, hogy a nehezen olvasható szöveg így kódolja a katasztrófát. Ezt mondja Milton: gyerekek, idetettem ezt a különös helyet – mint a Teremtő a tiltott fákat –, itt lehet hibázni.
Kép legfelül: Pierre Bonnard: A földi Paradicsom (1916-20)
Horváth Viktor