Az 5. énekben Lucifer fellázad, és viszi magával az angyalok egyharmadát északra, a birtokára (a Mennyben is vannak égtájak és geográfia); ám Lucifer egyik angyala, Abdiel, fellázad a lázadó ellen, visszatér Istenhez, aki így dicséri meg őt:
…for this was all thy care 5,35
To stand approv'd in sight of God, though Worlds 36
Judg'd thee perverse…
…mert neked minden gondod az volt, hogy megállj Isten előtt, bár világok ítéltek el téged mint romlottat…
Na de egyáltalán hogy jöhet szóba a romlottság azzal kapcsolatban, aki otthagyta a lázadót? A perverse = elvetemült, visszás, természetellenes. Mihez képest volt Abdiel perverz? Mi a normális? Miféle világok azok, amelyek elítélték őt?
Lucifer egyharmadát, tehát a Menny angyalainak harmadát, korábban Isten adta a főangyala mellé mint vazallusokat. Milton Mennyországa ugyanis a középkori királyságokat modellezi, tehát ha Lucifer a mennyei király vazallusa, akkor Lucifer vazallusai kizárólag Lucifernek tartoznak hűséggel, és természetes, hogy a lázadásba is követik őt. Lucifer elárulta a hűbérurát, de az angyalai nem voltak árulók – ellenkezőleg: akkor lettek volna azok, ha a királyhoz pártolnak –, számukra Abdiel volt az áruló; a középkori morál, erkölcs és világrend számára ez így volt normális és helyes, mert a vazallus vazallusa nem a királyé, hanem a gazdájáé. A hűbéri világ ítélte el Abdielt.
És a Mennyben lépten-nyomon feltűnnek a feudális ethosz jelei:
The banded Powers of Satan hasting on 6,85
With furious expedition;
a Sátán csatlós hadereje jött 6,85
dühödten rohanva…
A banded = összekötött, csatolt. Akiket bandázs tart össze a bandériumban, mégpedig szent hűségeskü kötelékével. Ezen a köteléken alapult az államrend, az erkölcs, a becsület, a megbízhatóság, szavahihetőség. Ilyen hűségesküt csak egyszer lehetett megszegni, mert legközelebb senki nem hitt az árulónak. Tehát nagyon is ráfért Abdielre a királytól kapott feloldozás: nem vagy perverz.
A 4. énekben, mikor Gábriel arkangyal kommandósai letartóztatják a Paradicsomkertbe beszökött Ördögöt, és az azzal védekezik, hogy ő csak a hadserege iránt érzett felelősség, tehát az angyalai iránti kötelező hűsége miatt szökött vissza, Gábriel felháborodva veti a szemére:
Was this your discipline and faith ingag'd, 954
Your military obedience, to dissolve 955
Allegeance to th' acknowledg'd Power supream? 956
Nálad a katonai fegyelem 954
s hűség kötelezettségvállalással, 954
engedelmesség az, hogy felrúgod 955
az alattvalói lojalitást 956
a legfelsőbb, legitim hatalom 956
iránt?
Abdielt a lázadók hagyják szabadon távozni a gyűlésből, aztán amikor a mennyei csatatéren találkozik a két hadsereg, Abdiel lesz az első, aki párviadalra hívja ki a Sátánt – a középkori árulások és átpártolások során visszatérően ismétlődik, hogy az áruló a hajdani ura legvadabb ellensége.
Az epikus előírásnak megfelelően Abdiel és Lucifer a tettlegesség előtt szájkaratéznak is – ennek során egy alkalommal Lucifer így riposztozik:
Whom the grand foe with scornful eye askance 6,149
Thus answerd. Ill for thee, but in wisht houre 150
Of my revenge, first sought for thou returnst 151
From flight, seditious Angel.
A nagy ellenség gúnyos, ferde szemmel 6,149
nézve felelte: „Már kerestelek. 151
Neked rossz, de nekem, a bosszúhoz, 150
épp a legjobb órában érkezel, 150
lázadó angyal, a menekülésből.” 152
Abdielt lázadónak nevezi, és igaza van, ha a feudális jogban gondolkodik.
Az uralkodókat leggyakrabban saját gyerekeik és rokonaik árulták el – tehát mintegy a teremtményeik, ahogy Lucifer is Isten teremtménye. Az árulás gyalázatos dolog, mégis, mégis, Milton kora felől már más szemmel tekintünk rá. De már 1215., a Magna Charta aláírása óta.
A Magna Charta egyik eredeti példánya 1215-ből (British Library)
Ekkor az isteni hatalmat jelképező királyt elárulták saját emberei, rákényszerítették a hatalom megosztására, és ettől kezdve nem volt megállás a hatalom mind finomabb és mind szélesebb körű elosztásának útján. Ez a feudalizmus vége, amikor a vazallus azt mondja, hogy köszönöm szépen, nem kérek a védelemből, cserében részt kérek a hatalomból. Ez a vírus lefelé terjedt a társadalomban, aztán Milton korára a köznépnél landolt, kitörtek a forradalmak, megölték a királyokat, és a gazda elárulása már nem kérdés, mert az új igény az, hogy ne legyen gazda – a társadalom szervező ereje már nem a függés, hanem az együttműködés. Ez nagyon macerás, mert folytonos egyezkedést igényel, de verhetetlennek bizonyult: a függés megtagadása felszabadította az individuumot, az individuum a gondolkodást, az a tudományt, a fejlesztéseket becsatornázták a gazdaságba, így erősek lettek és gyorsak, gyarmatosították a világot. Ez ugyan nem szép dolog, viszont a hatalommegosztás erejét mutatja, hogy az ilyen országok a gyarmataik elvesztése után még jobban prosperáltak. Ha valaha valami tönkreteszi őket (napjainkban), az az újbóli hatalomkoncentráció.
Milton zseniálisan ráérzett: az abszolút monarchia a Mennyben működik jól. Működik a Földön is, de csak ha nem kell változnia, reagálnia, mozdulnia – mert alaptermészete a statikusság, az állandóság –, a földi zsarnokságok mindig összeomlanak, ha a világ megmozdul mellettük. Csak Isten engedheti meg magának az állandóságot.
I. Bárók háborúja: lázadók összecsapnak Földnélküli János, angol király csapataival 1215-ben; miniatúra a Saint-Deni krónikából (1340)
De még Isten sem teszi, mert azzal, hogy feltalálta a szabad akaratot, feltalálta a lázadást, fel is lázadt ellene a főangyala, és a lázadó ellen is fellázadt Abdiel. Felállt a gyűlésen, és felrúgva az illendőséget, szokásjogot, visszabeszélt Lucifernek, közmegbotránkozást okozott, gyalázatot vont saját fejére, kiutasították, Abdiel pedig ment Istenhez, aki örült az árulónak, és ezt mondta neki: nem vagy perverz, édes kisfiam! De hogy ez nem volt természetes, az abból látszik, hogy fel kellett mentenie Abdielt. Az alapok még középkoriak, de már látszik a középkor vége.
A többi régió fáziskéséssel követi a hatalommegosztó országokat – időnként fogcsikorgatva és ellenkezve, és a középkori modellre vissza-visszakacsintgatva, ám nincs más perspektívánk, mint a hatalom megosztása. A végtelen jóság abszolút monarchiája Istennél van. Aki itt a földön másolni akarja, az megbukik, mint a régi királyok meg a mindenféle keresztapák – mint Lucifer.
(A versfordítások egyelőre munkaverziók.)
Kép felül és a facebookon: a Bárók háborúja; a Saint-Deni krónika miniatúrájának részlete (1340. körül)
Horváth Viktor