A második énekben a Sátán ki akar törni a Pokolból, eljut a kapuhoz, de az be van zárva, ráadásul belülről két allegorikus figura őrzi: a Bűn – az alaktani leírását itt nem közlöm, mert rosszullétet okoz, de a hasonlatot igen:
Nor uglier follow the Night-Hag, when call'd 662
In secret, riding through the Air she comes 663
Lur'd with the smell of infant blood, to dance 664
With Lapland Witches, while the labouring Moon [ 665 ]
Eclipses at thir charms.
Azok (a kutyák) sem voltak rondábbak, amelyek Hekatét követik, ha az a titkos hívásra, gyerekek vérének a szagától odavonzva nyargal a levegőn át, hogy táncoljon a lappföldi boszorkányokkal, miközben a vajúdó Hold elhomályosul a varázslatuktól.
Majd miután megtudtuk, hogy néz ki a Bűn és a belőle születő ebek, így folytatja a narrátor:
The other shape, 666
If shape it might be call'd that shape had none 667
Distinguishable in member, joynt, or limb, 668
Or substance might be call'd that shadow seem'd, 669
A másik alak – ha alaknak lehet nevezni azt az alakot, amelynek nincsenek megkülönböztethető részei, ízületei, végtagjai, vagy ha szubsztanciának lehet nevezni azt, ami árnynak tűnik… stb.
Ki ez a másik alak? A narrátor nem mondta ki, de hamarosan kiderül: a Halál. Ez a másik alak a 666. sorban tűnik fel – és ez nem véletlen, többször is előfordul hasonló játék a sorszámozással. Számozás pedig már az 1667-es első kiadásban is volt – tízsoronként jelölte meg a szöveget a lap szélén –, aki figyelt, az észrevette az utalást, ám ez a tízsoronkénti rendszer mégis félig rejtve tartotta a számszimbolikát. Minimál art, finom játék.
Képek
William Strang, skót festő metszete 1896-ból Milton művéhez
A Paradise Lost 1667-es kiadásának első lapja
Facebook: William Hogarth: A Sátán, a Bűn és a Halál – olajfestmény, 1735.
Horváth Viktor