Ez a kép itt Hieronymus Bosch híres triptichonjának, A gyönyörök kertjének egy részlete 1504-ből. Igazán kicsi részlete.

A teljes triptichon középső, legnagyobb képe az Evilág, a jobb oldali szárny a Pokol, a bal oldali szárny pedig a Paradicsomkert.

Azt gondolnánk, hogy a patkányfogás talán a Pokolban van, esetleg az Evilágon. Nem, ez a Gyönyörök kertjében történik, tehát a bal oldalon, és ott is a főalakok alatt, mintegy észrevétlenül.

Hogyan lehetséges ez? Hiszen itt lelkes állatok esznek meg lelkes állatokat – holott a Paradicsomkertben, az ártatlanság állapotában ilyesmi nem volt; ott senki nem evett húst, a majdani ragadozók is vagy gyümölcsökön éltek, vagy koplalva valahogy kihúzták addig, amíg az ember lázadása és a Rossz megszületése után végre a fogazatuknak és az emésztőrendszerüknek megfelelő élelemhez jutottak.

Némileg oldja ezt az ellentmondást, hogy az itt megölt állatok Bosch korában a Rosszat szimbolizálták (egér, patkány, denevér, béka, kígyó), így rendjén való, hogy az ártatlanság kertjéből kipusztítsák őket, na de eleve hogy kerültek az ártatlanság kertjébe?

Ezt nem tudjuk, de Bosch ötletével kísértetiesen összejátszik az Elveszett Paradicsom néhány részlete a 7. énekből – a Föld benépesítéséről, az állatok megteremtéséről és életéről van szó:

                                    (…) and through Groves         7,404
Of Coral stray, or sporting with quick glance             405
Show to the Sun thir wav'd coats dropt with Gold,     406
Or in thir Pearlie shells at ease, attend                        407
Moist nutriment, or under Rocks thir food                408
In jointed Armour watch: (…)

(…) a korall lagúnáiban bolyong,              7,405

gyors villanással mutatják a napnak            406

aranypettyes vagy csíkos bőrüket,               406

vagy gyöngyház kagylóhéjukban, lazítva      407

várják a nedvdús táplálékukat;                     408

ízelt páncéljukban, sziklák alatt                   409

lesnek élelemre; (…)

Szóval a kagylók figyelik (attend) az élelmet, amit majd besodor hozzájuk az áramlás – ez még rendben is van, hiszen ők nem nyúlkálhatnak a kajáért. Aztán a rákok figyelik ugyanezt, na de a watch már mintha egy árnyalattal mozgalmasabb lenne, mint az attend. És a rák már kinyúlhat a sziklája alól, hogy elkapjon ezt-azt. De még ez is elmegy, mert a narrátor, Rafael angyal nem mond ki semmit – esetleg gyanakodhatunk.

Mielőtt Ádám kérésére rátérne az ember teremtésére, Rafael így zárja az élővilág megteremtésének történetét:

                                     (…) nor unknown                7,494
The Serpent suttl’st Beast of all the field,                   495
Of huge extent somtimes, with brazen Eyes              496
And hairie Main terrific, though to thee                   497
Not noxious, but obedient at thy call.                     498

A kígyó sem ismeretlen előtted,              7,494

az egész Földön a legravaszabb ő;           495

néha óriási, rezes szemekkel,                    496

s szörnyen veszélyes, bár neked nem árt,      497

hanem engedelmeskedik, ha hívod.           498

Na de ha az embernek nem árt, akkor kinek árt, vagy kire veszélyes? És egyáltalán hogyan kerül be az ártás lehetősége a Paradicsomkertbe – már a Sátán akciója előtt?

Egyre erősebb a gyanúnk, hogy minden bajunkat Hieronymus Bosch és John Milton okozták.

A versfordítások egyelőre munkaverziók

                     Horváth Viktor