Valami történt. Kevés ennél aggasztóbb mondat létezik.
Emlékszem, az Alien című filmben, utazott az űrben az a teherűrhajó, a fedélzeten tette a dolgát a személyzet, mígnem megérkezett az a segélyhívás, ami miatt irányt változtattak, ekkor hangozott el ez a mondat – aztán egyre aggasztóbb fordulatok következtek, míg végül elszabadult a borzalom.
Amikor még semmi nem történt – idill az űrhajón (kép az Alien című filmből)
Semmitől, még a biztos veszedelemtől sem fázunk úgy, mint a változás bizonytalanságától, semmi nem olyan fenyegető, mint amikor fel kell adni az addigi üzemmódunkat, és akkor sem akarjuk elengedni a megszokottat, ha az méltatlan és szenvedéssel teli, mert azt ismerjük, az a létformánk; akkor sem akarunk változtatni rajta, ha józan belátással jobb élet várható a váltástól – márpedig folyton váltanunk kell, mert valami folyton történik. Legalábbis amióta létezik idő, szóval a bűnbeesés óta.
A 4. énekben a Paradicsomkert keleti kapujánál katonai idillt látunk. Idill = nem történik semmi. Gábriel arkangyal, a mennyei TEK főparancsnoka őrködik itt az alakulatával; minden békés, mondhatjuk – a lándzsákat, pajzsokat és sisakokat szemlélve – némi iróniával:
Betwixt these rockie Pillars Gabriel sat 549
Chief of th' Angelic Guards, awaiting night; 550
About him exercis'd Heroic Games 551
Th' unarmed Youth of Heav'n, but nigh at hand 552
Celestial Armourie, Shields, Helmes, and Speares 553
Hung high with Diamond flaming, and with Gold. 554
A sziklaoszlopok közt Gábriel, 549
az angyali őrség vezére ült, 550
várta, hogy leszálljon az éjszaka, 550
körülötte a Mennyek ifjúsága 552
fegyvertelenül gyakorlatozott, 551
vitézi tornán, de kezük ügyében 552
sorakoztak az égi fegyverek: 553
a gyémántban és az arany tüzében 554
szikrázó lándzsák, pajzsok, sisakok. 553
És ez így ment már talán ezer éve, talán csak egy napja, talán egymillió éve, teljesen mindegy, hogy mióta, mert ha minden nap egyforma, akkor minden nap ugyanaz a nap – ha minden nap egyforma, ha nem történik semmi, akkor idő sem létezik. Az idill időtlen.
Ám ekkor valami történt:
Thither came Uriel, gliding through the Eeven 555
On a Sun beam, swift as a shooting Starr
In Autumn thwarts the night, when vapors fir’d
Impress the Air, (…)
Ide száguldott Uriel; lesiklott 555
az estén át a Nap egy sugarán, 556
ahogy egy hullócsillag töri át 556
az őszi éjszakát, mikor tüzes 557
permetek nyomasztják a levegőt, (…) 557
Uriel arkangyal hozza a hírt, hogy valószínűleg egy gonosz szellem tört ki a mélységből, és kijátszva a mennyei határőrséget és idegenrendészetet, behatolt a Teremtett Világba, úgyhogy Gábriel készüljön.
A Sátán ábrázolása a Codex Gigasban, 13. század
Ekkortól kezdve semmi nem olyan, mint előtte; ha addig minden nap egyazon nap volt, akkor mostantól minden nap más, minden bizonytalan és kockázatos, résen kell lenni, mert indul a kaland.
Az emberi kreatúra számára itt indul a kaland, mert ez a Földön van, de a történet már akkor elkezdődött, amikor még nem létezett a Föld, a Naprendszer, a galaxisok, hanem csak a Menny az Istennel és az angyalokkal.
Rafael angyal meséli el az embereknek azt a kort – illetve inkább kortalanságot, illetve a korok és idők kezdetét. Az 5. énekben elmondja, hogy egy napon (!) Isten összehívta a mennyei seregeket a nagy, összbirodalmi gyűlésbe, és ott kihirdette, hogy attól a naptól kezdve Jézust nevezi ki az összes angyal és az egész mindenség urának, felruházza a végrehajtói jogkörrel, mint amikor egy király kinevez egy miniszterelnököt, és teljhatalmat ad neki; sőt – és ez igazán furcsa – engedetlenség esetére Isten megtorlással fenyegetett.
(…) him who disobeyes 5,611
Mee disobeyes, breaks union, and that day 612
Cast out from God and blessed vision, falls 613
Into utter darkness, deep ingulft, his place 614
Ordaind without redemption, without end. 615
Aki neki 5, 611
nem engedelmeskedik, az nekem 611
nem engedelmeskedik: megtöri 612
az egységet, és azon a napon 612
Isten és boldog látványa elől 613
a legteljesebb sötétségbe hullik, 614
a legmélyebb mélységben eltemetve, 614
vég nélkül, helyrehozhatatlanul. 615
Jézus kinevezése miatt Lucifer megsértődött, ezt meséli el Rafael. De talán nemcsak Jézus, hanem a fenyegetés is idegesítette Lucifert. Miért volt szükség erre, amikor teljes volt az egység, és ismeretlen volt a gonoszság meg az engedetlenség? A nyelv programoz: amit megfogalmazunk és kimondunk, az pályára állít bennünket, a tiltás a tilalom megszegésére hajlamosít bennünket. Ekkor még éppen nem volt idő, hanem minden egyszerre volt, az is, ami lett, tehát Isten tudta, hogy mi fog történni, azért tudta, mert megmondta, és azért mondta meg, mert tudta.
Semmi oka nem volt rá, hogy ilyeneket mondjon és történtessen, hogy fiút szüljön (miért pont fiút?), és kinevezze miniszterelnöknek – illetve az az ok, hogy mégsem volt teljes az egység, azaz mégsem lesz teljes az egység, tehát a bűnbeesés kiigazítására kell Jézus, de hát a bűn születésének pont Jézus kinevezése az oka – ugyanis Lucifer hiúsága pont Jézus kinevezése és felmagasztalása miatt ébredt fel. A főangyal lázadása a bűn születése, és ez nem következik be, ha Isten nem hozakodik elő Jézus kinevezésével. Csakhogy Jézusra szükség volt: annak az orvoslására kellett, ami Jézus léte nélkül nem következett volna be; nélküle nem lett volna szükség megváltásra, mert miatta lázadt fel Lucifer. A sci-fikben ezt így hívják: időhurok. A játékboltban így: ördöglakat.
William Blake illusztrációja az Elveszett Paradicsomhoz (1808). Jézus vállalja a még fel nem lázadt Lucifer lázadása miatt megteremtett ember megváltását a bűntől, amelyet még nem követett el a még meg nem teremtett ember.
Hadd fogalmazzam meg még ugyanazt a dolgot újra és újra, hogy teljes szépségében kibomoljon Milton meséjének a leleménye – így olyan lesz ez a fogalmazvány, mint amiről beszél: önmaga körül forog.
Lucifer fellázad Jézus előléptetése miatt, de elveszti az Isten ellen indított háborút a Mennyben, lezuhan a Pokolba az angyalaival együtt, Isten pedig az elvesztett angyalpopuláció pótlására teremti meg a mi Univerzumunkat Földdel, csillagokkal, emberekkel, csakhogy az Ördög nem nyugszik bele a vereségbe, és bosszúból megrontja az embereket, de ebbe meg az Atya nem nyugszik bele, és megszüli Jézust, hogy ő helyrerakja a megrontott embereket, csakhogy Jézus miatt fellázad a mindaddig engedelmes Lucifer, de elveszti a harcát, Pokolra jut, a hiánya pótlására Isten embert teremt, akit az Ördög megront, a helyreigazításuk miatt Isten elküldi Jézust, de Jézus miatt fellázad Lucifer stb.
A Sátán bukása – Gustave Doré Illusztrációja, 1885.
A javulás igénye hozta létre a romlást a javítást nem igénylő helyzetből -- előbb van az okozat, mint az ok, azaz nincs idő. Mint ahogy Isten számára sincs idő, ezért tud előre mindent, és itt (5,611-615) kimondja az átkot a még teljesen tiszta gyülekezetre, megszületik a bűn, és ezzel az idő, de a kezdet pillanatában még látszik az időtlenség is, tehát az ok és okozat összekeveredése.
Az Elveszett Paradicsomban ez az a pillanat. Amikor meghasad az egység, és mivel ez az egység Isten teremtményeinek egysége, az integrált lét jelképe, ez Isten meghasonlása önmagával – vagy más szavakkal: az ember tudatra ébredése > a civilizáció.
Kép felül és a Facebookon: Az Ördög ábrázolása a 13. századi Codex Gigasban
(A versfordítások egyelőre munkaverziók.)
Horváth Viktor