A barokk imádja a csavarokat és a feszültségteli egyensúlyt – a szöveg minden szintjén, így a mondatokén is –; az Elveszett Paradicsomban mind a narrátor, mind a hősök kettős tagadással díszítik az érvelést, időnként; és a magyarnak semmi baja nincs azzal, hogy duplán tagadva állítson valamit, mégis: ilyenkor a fordító mérlegel, hiszen a szavaink hosszabbak, ezért a hellyel óvatosan bánunk, és a grammatika sem mindig hagyja magát.

Itt az angol egyszer tagad, mi is, de a 860. sorban nekünk már kétszer kell:

We know no time when we were not as now;       5,859

Nem ismerünk olyan időt, mikor                     859

nem úgy voltunk, ahogy most létezünk;         859

Mondja Lucifer, amikor amellett érvel, hogy őt és lázadó társait nem Isten teremtette, hanem  a Menny szülte őket.

Know none before us, (…)                   5,860

nem ismerünk senkit magunk előtt,       860

Rezignáltan nézzük, hogy ami az eredetiben másfél sor, az nálunk három, és hogy képtelenek vagyunk visszaadni azt, ahogy a no, not, none hármasa összejátszik a know, now, know hármasával. Nézzék végig újra, beleszédülünk ebbe az ölelkezésbe.

De mindig van vigasztalás: szép, ahogy a nem, nem, nem hármasa a sorok elejére került. Ez a dac maga.

A 2. énekben a Sátán a híveinek szónokol a Pokol bölcs államberendezésének előnyeiről: míg a Mennyben, a sok jó közepette felütheti a fejét az irigység a még több jóért, addig náluk…

             where there is then no good                      30
For which to strive, no strife can grow up there    31
From Faction; for none sure will claim in Hell      32
Precedence, none, whose portion is so small      33
Of present pain, that with ambitious mind         34
Will covet more. 

Ahol nincs jó, amiért küzdhetünk,              30

ott pártérdekből nem lesz küzdelem.         31

Biztos, hogy senki nem fog a Pokolban     32

az elsőbbségre igényt tartani;                    32

mert senki – akinek kisebb a része           33

a szenvedésből – nem vágyik a többre    34

nagyratörően.

És van úgy – ritkán –, hogy az angol használ kettős tagadást, és ezt nekünk nem érdemes követni.

Ádám, a szabad akaratról beszélgetve Rafael angyallal, ezt mondja:

            (…) nor knew I not                        5,548
To be both will and deed created free;          549

Sem nem tudtam, hogy  az akaratot és a tettet egyaránt szabadnak teremtette (Isten). Tehát tudtam, hogy az akaratot és a tettet egyaránt szabadnak teremtette.

Itt a pontos követéshez olyan helyigényes akrobatika kell, ami eltorzítaná a beszéd arányrendszerét – mindenféle vattát kellene hozzákölteni, pl: nem állíthatom, hogy nem tudtam, hogy… vagy: azzal kapcsolatban sem voltam tudatlan, hogy…

Tehát nem követhetjük. Viszont érezzük, hogy van valami funkciója ennek a bonyolításnak. A beszélő nyomatékosít, nagyobb figyelmet követel magának az állítása – már pusztán azért is, mert nem egy szóban intézi el, hanem háromban. Amit hosszabb ideig olvasunk, az többet jelent számunkra, illetve amiben van egy csavar, egy kis nehezítés, amivel meg kell állni egy pillanatra, és végigpörgetni magunkban, hogy a nem nem azt jelenti, hogy igen – az jobban hat ránk. Így állít a beszélő a fókuszunkon, kicsikarja, felfokozza a figyelmet. Az eredetiben ezt lehet így. Na de magyarul méltatlan körülményeskedésbe kezdenénk, ami a sumákolás, mellébeszélés árnyát vetítené a beszélőre, és nagyobb lenne a hűtlenség, mint amekkora hűtlenség a kettős tagadás elhagyása.

Mégsem intézhetjük el sima állítással. Keressünk valamit, ami méltó az angol nor knew I not tömörségéhez:

                                      bizony,          5,548

tudtam: a Teremtésben szabadok          549

a tett s az akarat.

Az 1. énekben: a Pokolba jutott angyali légiók közérzetéről mondja a narrátor:

Nor did they not perceave the evil plight     1,335
In which they were,…

Sem nem érzékelték a rossz helyzetet, amelyben voltak. A pontos követés itt is őrültség, de az is jót tesz, ha az egyszerű állítást valamivel még megtoldjuk:

Bizony, érzékelték azt, amiben       1,335

voltak: a veszett állapotukat;             335

1. ének, Asztarté templomáról van szó – ő is lázadó angyalból lett démon.

                               …nightly by the Moon        1,440

SidonianVirgins paid thir Vows and Songs,        441

In Sion also not unsung, where stood                 442
Her Temple on th’ offensive  Mountain,…              443

…éjjel, holdfénynél, a szidóni szüzek fogadalmat tettek és énekeltek, és azokat az énekeket Sionban is nem nem énekelték, ahol a temploma állt az Istent sértő hegyen,…

Itt a magyar alárendelő mondatszerkezet komplikáltabb, mint az angol – ez talán elég, és nem kell mást tennünk a nyomatékosításért:

Szidónban, éjjel, szüzek holdsugárnál    441

tesznek fogadalmat, s éneklik azt,        441

amit mások Sionban is, ahol                 442

a Sértés Hegyén állt a temploma,        443

1. ének: a Sátán a pokolbéli serege előtt mereng a hajdani, Mennyben vívott vesztes csatáról:

                                                           that strife     1,623
Was not inglorious, though th’ event was dire,       624

A harc nem volt nem dicsőséges / dicstelen, habár az eredménye rettenetes volt.

Itt jobbat is tehetünk, mint hogy megint azt írjuk a nyomatékosításért, hogy bizony, a harc dicsőséges volt. Fordítunk egyet az angol gloriouson, és tagadjuk az ellenkezőjét:

A harc nem volt szégyenletes, habár     1,624

a kimenetele irtózatos,…                            624

Két nyelv találkozásakor nemcsak  a szavak nem feleltethetők meg egymásnak, hanem a mondatok sem. Semmire nincs recept. Arányérzék és józan ész nem nincs.

Képek: Michael Heizer Double negative című land art alkotása – Moapa völgy, Nevada, USA (1969)

                                   Horváth Viktor