3. ének. Az Ördög landol a Nap felszínén és szétnéz. Mindent eláraszt a fény; a folyókban iható arany hömpölyög, a talaj elixírt lélegzik ki magából. Hamarosan észreveszi Uriel arkangyalt, a Nap igazgatóját, megörül neki, mert végre útbaigazítást kérhet valakitől, hogy megtalálja a Földet és rajta az embert. Ifjú angyalnak álcázza magát, és odalép Urielhez – ez az első érintkezése volt kollégáival, mióta lehajították őt a Mennyből. Tehát odalép, és tiszteletteljesen elmondja: azért jött, hogy Isten legújabb alkotásait tanulmányozza:

Unspeakable desire to see, and know                  662
All these his wondrous works, but chiefly Man,     663
His chief delight and favour, him for whom             664
All these his works so wondrous he ordaind,      665
Hath brought me from the Quires of Cherubim     666
Alone thus wandring.

A kimondhatatlan vágy látni és megismerni ezt az Ő összes csodálatos művét, de főleg az embert, az Ő legfőbb örömét és kedveltjét, akinek Ő ezt az összes olyannyira  csodálatos művét szentelte, ez hozott engem ide az angyalok karából egymagamban kiválva.

A Sátán ugyanazt az öt szót ismétli meg két sorral lejjebb. Milton nem talált szinonimákat? De hát a szóismétlés elkerülésére már az alsó tagozatos fogalmazás órán is figyelmeztet a tanító. Ilyen nincs. Ismerjük a szerző repertoárját és a barokk angol nyelv szókincsét. Akkor mi történt? Milton gúnyolódik a Sátánon, aki ugyan átveri Urielt, de mi látjuk, hogy milyen sivár karakter? Ez sem valószínű, hiszen ha a szerző összekacsint az olvasóval az egyik hős feje felett annak sutasága miatt, akkor azt a kacsintást a másik hős is észreveszi, márpedig Milton itt nem akarja, hogy a Sátán lebukjon. Továbbá a Főgonosz valamennyi megnyilvánulásán látszik, hogy kiváló szónok és kifogástalan stiliszta. Inkább a főangyal jóindulatára és jóhiszeműségére alapoznak mindketten – Milton és a Sátán –, hiszen nyilván Urielnek is feltűnik az ismétlés, viszont látva a fiatal gyakornok túlfűtöttségét, türelmetlenségét, lelkesültségét és önfeledt rajongását, elnézően mosolyog a siheder kapkodásán.

Az Ördög röhög a markába: lám csak, ilyen könnyű becsapni ezeket a strébereket, csak hülyét kell csinálnunk magunkból, és megsajnálnak. Annyira biztos a dolgában, hogy amikor két sorral lejjebb megismétli a mondókáját szinte változatlan sorrendben, szemtelenül még a túlhabzó so (olyannyira)  szót is közbeszúrja. Ráadásul mindig a verssor elején kezdi ugyanazt a panelt, hogy még feltűnőbb legyen.

Aztán, hogy biztosak lehessünk benne, hogy ez nem tévedés, hanem egy heveskedő kamasz nyelve, így folytatja:

                                    Brightest Seraph tell             667
In which of all these shining Orbes hath Man      668
His fixed seat, or fixed seat hath none,                 669
But all these shining Orbes his choice to dwell;  670

                              Legragyogóbb           667

szeráf, áruld el, hogy melyik az ember   668

állandó lakhelye ezek közül                    669

a fényes gömbök közül – vagy ha nincs     668

állandó hely, hanem ezek közül                   669

a fényes gömbök közül maga választ     670

lakhelyet, akkor azt.

Uriel mosolyog, és türelmesen útba igazítja, csak később jön rá a csalásra, amikor már késő.

Kép: Francesco Bartolozzi metszete 1822-ből; Uriel arkangyal útba igazítja a Sátánt

                     Horváth Viktor