3. ének. Az Ördög behatolt az Univerzumba, és most a csillagok között száguld a Föld felé Ptolemaiosz világmodelljében.
Klaudiosz Ptolemaiosz, ókori csillagász (2. század); barokk kori ábrázolás
Down right into the Worlds first Region throws 562
His flight precipitant, and windes with ease 563
Through the pure marble Air his oblique way 564
Amongst innumerable Starrs…
Lecsap a világ első régiójára (ez nyilván a Föld), és könnyedén húz a kristálytiszta levegőben, ferde röppályán, megszámlálhatatlan csillag között…
Tehát az Ördög még nem jutott el a legszélső bolygóig, a Szaturnuszig, egyelőre csak a külső szféránál tart, a rögzített csillagok egében. Minden égitest a Föld körül kering, a Nap például a Földtől számított negyedik pályán, a Vénusz és a Mars között.
A geocentrikus modell Daniel Stoopendaal világtérképén, Pieter Keur (holland) Bibliájából (1730)
Ám ekkor a narrátor csatornát vált a távkapcsolóval, hogy a zuhanórepülésben suhanó Ördög csak kapkodja a fejét: hova kerültem?
…that shon 565
Stars distant, but nigh hand seemd other Worlds, 566
… amelyek (mármint a csillagok) csillagként fénylenek a távolból, de a közelükbe érve másik világoknak látszanak.
Ez már nem a geocentrikus kozmosz, hanem a heliocentrikus; megszűnt a stabil egyközpontúság, és minden viszonylagos lett, ez Kopernikusz Univerzuma.
Nikolausz Kopernikusz (1473-1543) magyar postabélyegen 1973-ból
A Gonosz ennek ellenére repül tovább a Föld felé, pedig a meglepetések még nem értek véget. Kopernikusz után Giordano Bruno nem érte be azzal, hogy nem a Földünk körül forog a minden, hanem tovább ment, és azt mondta, hogy végtelen sok világ létezik – és itt az 566. sor vége is ezt állítja. A Sátánt ez sem tántorítja el, más naprendszerek nem érdeklik őt, hanem csak a Föld, tehát száguld tovább egyenesen felénk. A lejtőn nincs megállás – el is égették Giordano Brunót a kollégái.
Daniel Stoopendaal világtérképén (Pieter Keur Bibliájából, 1730) fölül, középen látható a heliocentrikus világmodell
Milton megúszta, és a 4. énekben a narrátora végképp elszemtelenedik.
Uriel angyal, a Nap igazgatója rájön, hogy az Ördög kijátszotta őt, ekkor a Földre száguld, hogy az ellenlépésekről konzultáljon tiszttársával, Gábriellel, aki megígéri, hogy éjszaka razziát tart a Paradicsomban, és kézre keríti az ellenséget.
So promis'd hee, and Uriel to his charge 589
Returnd on that bright beam, whose point now rais'd 590
Bore him slope downward to the Sun now fall'n 591
Beneath th’ Azores…
Ezt vállalta, és Uriel visszatért 589
az őrhelyére a fénylő sugáron, 590
melynek már felemelkedett a csúcsa, 590
és az Azori-szigetek alá 592
lenyugodott Napba siklatta őt; 591
Uriel arkangyal egy mechanikusan billenő fénysugárral teleportálta magát. A sugár úgy működik, mint a mérleghinta: egyik vége a Naphoz van rögzítve (ez természetes, hiszen a Nap bocsátja ki), a hinta középső alátámasztása a földi horizont, ezen billen a mérleg, a másik vége a Paradicsom kapujánál van, ahova Uriel lesiklott. Tehát amíg az angyal itt konzultált Gábriellel, a Nap lenyugodott, vitte magával a pászma nyugati végét, így a fénysugár elbillent a horizonton. Amíg a Nap fent volt, Uriel lecsúszhatott rajta a Földre, most viszont szintén lefelé csúszhat vissza rajta a Napba, mert megváltozott a lejtésirány. Ez eddig rendben van, hanem ezután:
whither the prime Orb 592
Incredible how swift, had thither rowl'd 593
Diurnal, or this less volubil Earth 594
By shorter flight to th' East, had left him there 595
Arraying with reflected Purple and Gold 596
The Clouds that on his Western Throne attend. 597
akár az elképzelhetetlenül gyors 593
Legfőbb Égitest gördült napi útján, 592
akár ez a lomhább Föld hagyta el 594
kelet felé rövidebb fordulással 595
arany és bíbor visszfénnyel bevonva 596
a felhőket, melyek nyugati trónját 597
kísérik.
A narrátor képes azt mondani, hogy vagy-vagy. Hogy akár így, akár úgy. Akkor is így történt, ha a Föld a világ közepe, és akkor is, ha a Nap. A mester a bolondját járatja velünk – két lovon lovagol egy fenékkel, illetve párhuzamosan mozgat bennünket a két játékban, már arra sem veszi a fáradságot, hogy csatornát váltson; Uriel angyal is meglepődik – nem mintha Kopernikusszal nem térhetne vissza őrhelyére, a Napba azon a fénysugáron, hanem az osztott képernyős műsor szépséges kalandján és a szerző játékos nagyvonalúságán.
Milton átvészelte a királygyilkosságot és a fenti eretnekséget is, mert Giordano Bruno már korábban kijárta számára az utat – az élete árán. Ez Bruno űrszonettje:
E chi mi impenna, e chi mi scalda il core?
Chi non mi fa temer fortuna o morte?
Chi le catene ruppe e quelle porte,
Onde rari son sciolti ed escon fore?
L'etadi, gli anni, i mesi, i giorni e l'ore
Figlie ed armi del tempo, e quella corte
A cui né ferro, né diamante è forte,
Assicurato m'han dal suo furore.
Quindi l'ali sicure a l'aria porgo;
Né temo intoppo di cristallo o vetro,
Ma fendo i cieli e a l'infinito m'ergo.
E mentre dal mio globo a gli altri sorgo,
E per l'eterio campo oltre penetro:
Quel ch'altri lungi vede, lascio al tergo.
Ki ad szárnyat, s ki gyújt bennem tüzet?
A haláltól nem félni ki tanít?
Ki zúzza össze a sors láncait?
A nem nyíló kaput ki nyitja meg?
Órák, napok, évek, évezredek;
az idő lányai s fegyvereik,
s a Bíróság, hol a vas megtörik,
a gonosz dühétől megvédenek.
Kitárt szárnyon a levegőben úszom,
nem rettentenek meg kristály körök,
átdöföm az eget, és végtelen
örök mezők tárulnak fel az úton,
bolygómról új bolygók felé török,
határon, téren túl emelkedem.
Ford: HV
Giordano Bruno, domonkos rendi szerzetes (1548-1600) szobra a kivégzésének helyszínén: Róma, Campo de' Fiori
Kép legfelül: Daniel Stoopendaal világtérképének részlete a heliocentrikus világmodellel (Keur Biblia, 1730)
Facebook: Stoopendaal térképe a geocentrikus (alul) és a heliocentrikus (felül) modellel
Horváth Viktor