3. ének. Isten és Jézus nézik, amint a távolban, az ős összevisszaság homálya felől közeledik a Teremtett Világukhoz a Sátán; látják, ahogy siklórepülésben manőverezve megközelíti a legkülső szférát, nehézkesen landol a meghatározhatatlan állagú – se szilárd, se folyékony, se légnemű – gömbhéj felszínén. Isten kijelenti, hogy ezt sajnos már nem lehet visszacsinálni, előre látja, hogy a Gonosz át fog jutni az összes védvonalon, kijátszik minden elővigyázatosságot, és meg fogja rontani az embert. Viszont az embernek nem kell majd végleg elvesznie, ha valaki megváltja. Jézus közli, hogy átvállalja az adósságot, majd Atyjával Milton korának közgazdaságtudományi szaknyelvén rögzítik a tranzakció feltételeit.
(…) he her aide 232
Can never seek, once dead in sins and lost; 233
Attonement for himself or offering meet, 234
Indebted and undon, hath none to bring: 235
behold mee then, mee for him, life for life 236
I offer, on mee let thine anger fall; 237
Ő (az ember), aki egyszer már meghalt és elveszett a bűnökben, sosem keresheti a könyörületed segítségét, mert nem tehet magáért jóvátételi ajánlatot eladósodva és tönkre menve úgy, hogy semmije sincs. De itt vagyok én: átvállalom – így Jézus.
A 235. sor stílusa egy ókori vagy középkori szövegben elképzelhetetlen. Továbbá:
Account mee man; 238
mondja Jézus az Atyának. Számíts be engem, számíts át engem, könyvelj el engem embernek. Ez egy könyv- és számviteli javaslat. Később így beszél:
Though now to Death I yield, and am his due 245
All that of me can die, yet that debt paid, 246
Bár most átengedem magam a Halálnak, és az adósa lesz minden, ami bennem meghalhat, de kifizetem azt a tartozást,
majd Isten ezt mondja Jézusnak az emberről:
His crime makes guiltie all his Sons, thy merit 290
Imputed shall absolve them,
Az ember bűne bűnössé tette minden utódát, de a te beszámított / betudott jóságod feloldozza őket.
A 3. ének első fele merő teológia. Ugyanakkor ezt átszövi a nagy földrajzi felfedezések, a távolsági kereskedelem korának és a kapitalizmus hajnalának közgazdasági terminológiája.
Német birodalmi márka Max Weber korából
Az Ördög szintén kapitalista. A 4. énekben a Naphoz intézett szónoklata önmarcangoló monológba csúszik, és szinte már meginog gonoszságában, amikor eszébe jut, hogy milyen keservesen elrontotta az üzletét Istennel a Mennyben.
(…) lifted up so high 49
I sdeind subjection, and thought one step higher 50
Would set me highest, and in a moment quit 51
The debt immense of endless gratitude, 52
So burthensome, still paying, still to ow; 53
Forgetful what from him I still receivd, 54
And understood not that a grateful mind 55
By owing owes not, but still pays, at once 56
Indebted and dischargd; 57
(…) Ott a magasban 49
már megvetettem a behódolást; 50
gondoltam, még egy lépés felfelé 50
a legmagasabbra emel, és akkor 51
a végeérhetetlen köszönet 52
mérhetetlen adóssághalmazát 52
egy pillanat alatt lerendezem. 51
Milyen teher: folyton fizetni, mégis 53
tartozni folyton! Feledtem, amit 54
folyton tőle kaptam, nem értve, hogy 55
a hálás tartozva nem tartozik, 56
mert folyton törleszt: lekötelezett, 56
de egyszersmind folyton felszabadul. 57
(Saját fordítás – megjelent: Alföld, 2019/9.)
Max Weber A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme című híres művében a szociológia eszköztárával keresi a hitélet és üzleti élet közötti összefüggést. Nála ez az összefüggés inkább ok-okozati, tehát a protestáns ideológia teremtette meg a tőkés világ miliőjét – de jogos az érzésünk, hogy az összefüggés kölcsönhatás. Weber koncepciójának lényege: a protestantizmus feloldotta az egyéni gyarapodás középkori tilalmát, sőt, egyenesen isteni elrendelést látott a tőke dinamizmusában.
Max Weber, német szociológus és közgazdász (1864-1920)
Max Weber titkos naplójában találtuk meg ezt az 1898-as bejegyzést, melyben a szerző leírja azt a delíriumos álmát, amely A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme megírására inspirálta:
– Fiacskám, ezt már nem lehet visszacsinálni – mondta Isten –, be fog jutni, áthatol minden védővonalon, és megvezeti ezeket ott lent, és ők meghalnak, és mennek a Pokolba. Hacsak nem teszi le valaki értük az óvadékot.
– Mi az óvadék, Atyám?
– Egymillió dolcsi. Vagy még több, nem tudom, mert nem árazta be őket pontosan a piac. Magas lesz az induló árfolyam, mert egyelőre csak ketten vannak odalent, keresleti piac van, és mindenki longolja őket. Ha szaporodni fognak, nyilván esik majd az ár, talán negatívba is fordul, és a halálukért fizetnek. Mindenesetre most még bullish tendenciát mutatnak a chartok, Elliot harmadik hullámában. Viszont Lucifer shortolni fogja.
– És ha én átvállalnám paritásos elven? Sávos árfolyamrendszerben a lebegtetési sáv középpontján?
– Hogy te mint középparitás? Azt nem lehet. Nincs árfolyamegyezés. Te mennyei vagy, ők pedig anyagból vannak. Más minőség.
– Találj ki valamit, atyám. Vannak konvertibilitás programok az indiai kollégáknál: reinkarnáció, például.
– Hát jó. Összetett instrumentumot csinálunk kosárindexszel. Te leszel a bázisdeviza, az ember pedig a keresztdeviza. Meg fogsz testesülni, kisfiam.
A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme első kiadásának fedőlapja
Ébredjünk fel. Milton végtelenül friss. Kora minden szaktudományának nyelvén beszélteti a hőseit – nemcsak a közgazdaságtudomány, hanem a műszaki, ipari, hajózási, agrártudományi, hadászati, orvosi, jogi, politikai, építészeti, kereskedelmi, hittudományi, csillagászati, filozófiai, földrajztudományi stb. nyelv szókincsével –, miközben az eposzi fenség csorbítatlan marad. Ez zsenire valló, hatalmas mutatvány.
Kép legfelül és a Facebookon: Max Weber, német szociológus és közgazdász (1864-1920)
Horváth Viktor