2020. 09. 03.
Monoteista dzsender
Isten és a kettévágott házastársi fotó
Tartalom értékelése (3 vélemény alapján):
Monoteista dzsender

Az alábbiakról Milton nem tehet, mert a férfiisten a patriarchátus igénye, Milton csak a középkori hagyományt követi. Én (a fordító) sem tehetek róla, hogy kalandor vagyok a terepen, és az idevágó szaktudományoknak (egzegézis, történeti szövegkritika, kulturális antropológia) csak a felszínét karcolom, így ez a cikk is csupán a józan paraszti ész áhítata a mennyei dzsendersztadi előtt.

Hány isten volt? Ha több, akkor miért egy, és ha egy, akkor miért férfi, és ha férfi volt régen, akkor az volt-e még Milton korában is, és ha akkor az volt, akkor most micsoda, és ha még mindig férfi, akkor miért?

 

Az Elveszett Paradicsom első két énekében a narrátor nem mond Atyát, hanem Istent Istennek, Mindenhatónak vagy Égi Királynak nevezi. Isten csak a harmadik énekben lesz férfi, amikor megjelenik Jézus. Isten jobbján feltűnik a Fiú – tehát nem a Leány –, mindenesetre egy gyerek, és itt már nincs mit tenni, színt kell vallani: Isten hirtelen Atya lesz; Jézust egyszülöttjének (onely begotten son) nevezi, tehát olyannak, akit ő nemzett. Kivel nemzette? Ha Atya, akkor nem lehet androgün, nem lehet egyszerre férfi és nő, ahogy Platón képzeli el az őseinket, hiszen az Atya pusztán férfit jelent. Ha pedig mégis androgün, akkor miért nem éppen Anyának nevezzük?

 

Androgün

Androgünt ábrázoló attikai feketealakos váza (i.e. 6. század)

 

A Genezis könyvének 26. versében az istenek úgy nyilatkoznak az emberről, hogy azt a maguk hasonlatosságára férfinak és nőnek teremtették, így joggal hihetjük, hogy ők, az istenek is férfi és nő voltak; aztán a 27. versben beigazolódik a várakozásunk, mert a szöveg most már határozottan kijelenti, hogy az ember férfi volt és nő – Isten viszont itt már csak egyes számban szerepel, holott egy sorral feljebb arról volt szó, hogy a férfi és a nő az Isten(ek) pontos másolatai, tehát Isten férfi volt és nő.

A Genezis első mondatában a bara (teremtette) ige és az Elohim név is hímnemű (bár többes számú alak), tehát itt még  nagyjából minden rendben volt a patriarchális monoteizmussal, aztán valami rendellenes történik, a 26. vers kilóg a teremtő házaspárra való utalásával. Kilyukadt az ünnepi abrosz, és a lyukon át obszcén firkát látunk az asztallapon. Vagy amikor ünnepi beszéde közben a köztársasági elnök mond valami fertelmesen trágárat, majd folytatja úgy, ahogy előtte, és mindenki úgy csinál, mintha nem hallotta volna azt a szót. A 26. vers felrúgja az illemet. Mi történhetett?

1. A fogantatásunkkor, a sejtosztódás első pillanataiban mindannyian nőstények vagyunk, Isten ezt tudta, persze, ő alakította így a dogot, ezért előbb Évát teremtettre meg, aztán a bordájából Ádámot, így a Paradicsomban még matriarchátus volt, de Éva egy idő után lemondott az uralomról, mert főnökként a munka nehezebb részét is neki kellett végeznie – Milton Paradicsomkertjében az emberpár egész nap dolgozik az áldottan túlburjánzó flóra parkosításával, ami reménytelen vállalkozás. Tehát Éva átadja a hatalmat, ettől összeomlik az isteni rend, mert az új főnökök, a férfiak mindenféle hivatalokat meg atombombákat eszkábálnak, az ember kizárja magát a Paradicsomból, és a kiűzetés után megszövegezett Biblia már apajogú, ahol ezért már az Isten is férfi. A valódi Istennek pedig – bármilyen nemű is, és bármennyi is van belőlük – teljesen mindegy, hogy mit képzelnek a szerkesztők.

2. Isten és Istennő elváltak, Istennő örökre elment, Isten pedig kitöröltette a velük foglalkozó Könyvekből az exét, de dühében nem figyelt a grammatikára; a 26. versben a többes számot nem cserélte egyes számra. Lebukás.

3. A vándorló-állattartó héber törzsek apajogú kultúrában éltek, mert az állandó harc és rablás miatt döntő volt a férfiak nagyobb mérete és agresszivitása. A kánaáni városállamok meghódítása után az uralmukat az isteneik uralmával igazolták, csakhogy az ő animista ősvallásuk istenei nem különböztek a kánaáni istenektől, tehát nem voltak alkalmasak a hatalomtechnikai manőverre. Ezért a meglévő isteneik közül kivált a legagresszívebb, aki betiltotta minden riválisát, így a meghódítottak isteneit is. A mítoszaikat pedig átfogalmazták – ahogy azt más kultúrák tették, és teszik máig a maguk mítoszaival.

 

Egy mosou mátriárka

Mátriárka egy anyajogú társadalomban (mosuo kultúra, Délkelet-Kína)

 

Akárhogy is történt, és bármilyen volt korábban a szent szöveg, ki kellett húzni belőle az istennőt, de gyerekesen húzták ki, hogy látszik az átfirkálás. Így most rendkívül furcsa. Olyan, mint amikor a válás után a dühös házastárs kettévágja az esküvői fényképet, amelyen kézen fogva áll hajdani mátkájával, de ha a maga kezét nem akarta levágni, meg kellett hagynia a magáéban az exének a levágott kezét.

Gyanús, hogy Lucifer főangyal lázadása nem a saját tudatra ébredésével kezdődött, hanem az őt megteremtő Istenével, az Istené pedig az őt megteremtő emberével, azé pedig az őt megteremtő Istenével – de tyúk és tojás kérdés helyett jobb Isten, ember és a kultúra rétegeinek kölcsönhatásában gyönyörködni.

Az Elveszett Paradicsom a folytonos felülírás, átírás fontos útjelzője.

 

                                                                                Horváth Viktor

Utóirat

Mikor ezen a cikken átfuttattam a Word helyesírás- és elütésellenőrzőjét, a mátriárka szónál a rendszer hibát jelzett, és ezt a javítást javasolta: pátriárka.


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés