Kevés a hely. A hosszú magyar szavaink majd megfulladnak az angol nyelvre szabott sorokban.
Az Elveszett Paradicsom blank verse sorokból áll; ennek a magyarra átírt változata hagyományosan tíz vagy tizenegy szótagos sor jambikus tendenciával. (Csak a tendencia jambikus, mert verssor közben nem kötelező a ti-tá – viszont a végén igen. Ez a sorvég lehet hímzárlat: ti-bármi, vagy nőzárlat: ti-tá-bármi; hímzárlattal a sor tíz szótagos, nőzárlattal pedig tizenegy.)
Szóval kevés a hely. Az angol nyelv számára ez nem gond, mert rövidek a szavai, viszont a magyar szavak irgalmatlanul hosszúak tudnak lenni, tehát minden tömörítési, rövidítési lehetőségnek örülünk, és értékes minden szinonima, amely a társánál kevesebb szótagból áll – így is jóval több sorból fog állni a magyar változat, mint az eredeti. Óvón bánunk a sorok tereivel.
De mégis vegyük fel néha a kesztyűt. Használjuk ki a szavaink erejét, hadd terpeszkedjenek el, hadd fedjenek be akár egy egész verssort. Néha bánjunk a hellyel pazarlóan – a pazarlás ünnep, a pazarlás pazar.
Ezt a hasonlatot Nádasdy Ádámtól hallottam: Az angol olyan, mint a géppuskatűz; rövid szavak peregnek gyors egymásutánban. És tényleg, a második énekben itt majd csak egyetlen két szótagos szót találunk (pursues), a többi mind egy szótagos:
So eagerly the fiend
Ore bog or steep, through strait, rough, dense, or rare, 948
With head, hands, wings, or feet pursues his way, 949
And swims or sinks, or wades, or creeps, or flyes: 950
Három verssorban 28 egy szótagos szó.
Itt a fordító a feje tetejére állhat, akkor sem tudja visszaadni az eredeti nyelv érzeteit:
Ilyen mohón tör a Gonosz előre 947
lápon, hegyen, síkon, rögön keresztül, 948
tömörben, hígban; kézzel, a fejével, 949
lábbal, szárnnyal; úszik, gázol, merül; 950
repül, mászik, vergődik, (…)
A Sátán megszökött ugyan a Pokolból, de képtelen eljutni a Teremtett Világba, mert át kellene törnie az őskáosz összevisszaságán, és az meghaladja az erejét – úgy vergődik és kínlódik, ahogy mi szótagonként elakadunk az olvasásban.
Rendben, itt nem versenyezhetünk, viszont behozhatjuk a hátrányt máshol. Ha az angol géppuskatűz, akkor a magyar ágyúzás (Nádasdy). Van ilyenünk: toldalékokhoz toldott toldalékokkal hosszúra toldalékolt egyetlen szó, amely talán már maga is összetett szó. Lomha, ám monumentális hatású, megéri használni.
A 4. énekben a Sátán landol a Föld bolygón, és egy hegyről döbbenten nézi az alatta elterülő Gyönyörök Kertjét, végül szózatot intéz a fölötte tündöklő Naphoz:
O thou that with surpassing Glory crownd, 32
Look'st from thy sole Dominion like the God 33
Of this new World;
Te, aki összehasonlíthatatlan 32
ragyogással koronázva lenézel 32
birodalmadból, mint az új világ 33
istene, (…)
A surpassing megfelelőjeként írhatjuk akár, hogy páratlan, az takarékos – de mennyivel grandiózusabb a nyolc szótagos lehetőség, és mennyivel jobban visszaadja a beszélő lelki állapotát és a helyzet kivételességét. A szó már a hibátlan kimondásával figyelmet követel magának.
4. ének; Gábriel kommandós angyalai letartóztatják a Sátánt, és a főnökük elé viszik. Hosszan vitatkoznak, és amikor az Ördög azzal érvel, hogy ő csak azért settenkedett be a Paradicsomkertbe, hogy kiderítse, hogyan gondoskodhat a vele együtt letaszított angyalairól, mert a jó hadvezér jóban-rosszban hűséges a hadseregéhez – akkor Gábriel felháborodva így beszél:
O sacred name of faithfulness profan'd! 951
Faithful to whom? to thy rebellious crew? 952
Armie of Fiends, fit body to fit head; 953
Was this your discipline and faith ingag'd, 954
Your military obedience, to dissolve 955
Allegeance to th' acknowledg'd Power supream? 956
Ó, Hűség szent neve! Ó, ez a hűség 951
nevének megszentségtelenítése. 951
Kihez vagy hű? A lázadó bagázshoz? 952
Egy sereg ördög: illő test a fejhez. 953
Nálad a katonai fegyelem 954
s hűség kötelezettségvállalással, 954
engedelmesség az, hogy felrúgod 955
az alattvalói lojalitást 956
a legfelsőbb, legitim hatalom 956
iránt?
Az eredeti szöveg két szótagos szavai helyett itt egy nyolc majd egy kilenc szótagos áll – ráadásul az első a nyelvünk ikonikussá vált, közmondásos hivatkozása, amire mindenki ráismer.
Van méltóság az eredetiben, de itt a magyar adja vissza jobban a főangyal indulatát és az ellenfelet megsemmisítő dörgedelmét.
Ha az agglutináló mámor a fordító szenvedélyévé válva eluralkodik a szövegen, akkor a munkából paródia lesz – viszont ha mértékkel és jó helyen sütjük el a nagy ágyút, akkor ott nagyot szól.
Horváth Viktor