A Pokolban vagyunk. A Sátán éppen csak feltápászkodott a mennybéli csatavesztést követő nagy zuhanás után, váltott pár szót alvezérével, Belzebubbal, és most gyűlöletében megerősödve elindul, hogy felébressze a tűztenger felszínén még kábultan heverő angyalait – azaz egykori angyalait.

                          (…)   uneasie steps                     295
Over the burning Marle, not like those steps
On Heavens Azure, and the torrid Clime
Smote on him sore besides, vaulted with Fire;
Nathless he so endur'd, till on the Beach
Of that inflamed Sea, he stood and call'd            300
His Legions, Angel Forms,

(…)

nehezen járt az égő üledéken,                  296

nem úgy, mint valaha a Menny azúrján,      297

ráadásul a tűzből boltozott                           298

forró környezet sanyargatta fájón,             298

de tűrte, míg annak a lángoló                 299

tengernek a partjához ért; megállt,        300

és hívta angyal-forma légióit.                301

A folyékony tűzben ázó hadsereg képéből pedig kibomlik egy nagyhasonlat: az infernális-mitikus térből átvált a vidéki Itáliába (Vallombrosa – Firenzétől kb. 20 kilométerre keletre).

                                    who lay intrans't
Thick as Aztumnal Leaves that strow the Brooks
In Vallombrosa, where th' Etrurian shades
High overarch't imbowr;

Transzban fekszenek és olyan sűrűn,     301

ahogy az őszi levelek beszórják           302

Vallombrosában a patakokat,              303

ahol az etruszk árnyak ívei                   303

a magasban egymásra boltozódnak,   304

Hajmeresztő húzás. A Pokol mélyéről és a Sátán perspektívájáról átráncigál bennünket az édesbús toszkánai őszbe. Hirtelen közel kerültünk a narrátort beszéltető szerző empirikus rétegéhez. John Milton járt Toszkánában, talán még Vallombrosában is – bár valószínúbb, hogy a szó dallama és jelentése ragadta el őt: Árnyékosvölgy – így a név még csak tájleíró, kellemes érzetekkel, hiszen a mediterrán napsütésben mindenki örül az árnyéknak, főleg az árnyas patakpartnak, de olvashatjuk a következőképp is – hiszen a Pokolból repít ide bennünket a narrátor –: Árnyak völgye, és így már több, mint baljós. Dante Comediájában is egy sötét völgyből linkel át a Pokolba a hős.

Márpedig ő (Milton és a narrátora) szinte mi vagyunk. Nyugtalanító, ahogy a Főgonosz és a saját, emberi mivoltunk egy villanással összemontírozódik; és a hasonlatban egymásra csúszik a fertelmes Pokol meg a földi idill – és ez még csak a kezdet.

Sehol nem lehetünk biztonságban, a legszebb pillanatokban is itt van velünk a fenyegető mélység – másfelől viszont bárhonnan van kiút.

Az etruszk múltú Toszkánából a hypertext továbbvisz a bibliai mítoszhoz, onnan pedig visszatalál a Pokolba, hogy a Sátán folytathassa szétvert seregeinek újraszervezését.

vagy ahogy a szétszórt hínár a vízen    304

lebeg, mint amikor a vad szelekkel      305

felfegyverkezett Orion letarolta           305

a Vörös-tenger partjait, ahol                306

hullámok nyelték el a fáraót                          306

s memphiszi hadát, mikor álnokul    307

és gyűlölködve üldözőbe vették       308

a Goshenből betelepülteket,        309

akik már csak a biztos partra érve    310

látták a harciszekér-roncsokat      311

és a vízen úszó hulláikat.          310

Ilyen sűrű-vastagon szétterítve,     311

nyomorultul, elveszetten hevernek,    312

az ocsmány átváltozásuk miatt         313

döbbenten, az áradatot befedve.      312

Péti Miklós tanulmányt írt a miltoni nagyhasonlat Eisenstein filmjeit idéző montázstechnikájáról – a vak Milton időn kívül és az idők felett állt, így nyilván Eisensteintől lopott. A tanulmány absztraktja itt elolvasható, a szerző szívesen elküldi a szöveget bárkinek személyesen.

Képek

Felül: Dzsovanni Milton emlékköve Vallombrosában – Mussolini korából, 1925-ből (Péti Miklós felvétele)

Oldalt: patakvölgy Vallombrosában (Péti Miklós felvétele)

Horváth Viktor